szentmise a németvárosi katolikus templomban
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Kovács Vanda színművész részleteket olvasott fel Ráczné Haász Magdolna naplójából, majd következett az Erkel Ferenc Vegyes Kar műsora. Az emlékezőket, leszármazottakat és túlélőket Mittag Mónika, Gyula Város Német Nemzetiségi Önkormányzatának elnöke köszöntötte. Gyula város nevében Kónya István alpolgármester köszöntötte az emlékezőket.
– Városunk sok kemény karácsonyt látott már, az egyik legkeményebb mindközül az 1944-es volt – kezdte beszédét Kónya István. – Ekkor hirdették ki, hogy a német származásúak gyülekezni kötelesek, betartva a megadott határidőt. Január 2-án szinte kivétel nélkül megtették ezt, rettegve a következményektől. Január 10-én elindult az 53 vagonból álló szerelvény. A visszaemlékezéseket olvasva, az egyik legmegrázóbb történet az, amelyet Kovács Vanda is felelevenített.
– Magdi nénit tévedésből Németországba szállították, ahonnan egy sikertelen kísérlet után másodjára is hazaindult. Ha 1948 májusában az amerikai zónában marad, talán könnyebb élete lett volna, mint itthon. Ő viszont leküzdött minden akadályt, hogy újra az övéivel lehessen. Hogy mi lehet ennek az oka? Ezt Móricz Zsigmond fogalmazta meg a leglényegretörőbben: „Ha az ember idegenek közé kerül: az a halál. Hazajutni újra azok közé, akik közt van mindig, mert az övéi, testvérei: az az élet.”
Soltész Miklós államtitkár
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
Schriffert Mihály naplójából Varga Zoltán olvasott fel részleteket. Ezt követően Soltész Miklós, egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár mondta el köszöntőjét. Kifejtette, hogy néhány évvel ezelőtt kiírtak egy életút pályázatot, amelynek lényege az volt, hogy a második világháború, az ’50-es évek és a málenkij robot emlékeit megpróbálják mindazoktól begyűjteni, akik addig nem mertek emlékezni.
– A 20. század emberiségünk legtragikusabb és legszomorúbb évszázada volt. Az első világháború szörnyűségeit elképzelhetetlen módon múlta felül a második világháború gazembersége. A nemzetiszocialista népirtást folytatta az internacionalista népirtás. Már-már reménykedtek az emberek, hogy vége a tragédiák sorának, de nem így lett, amikor kimondták a németek kollektív bűnösségét. A háború szörnyűségeiért mit sem tehető embereket ítéltek pusztulásra, üldöztek el és vitették munkatáborba őket.
A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából a Gulág Emlékbizottság az orosz fogságból hazatért gyulaiakat is megajándékozta egy plakettel. Az átadás után az Aport téren folytatódott az ünnepség, ahol átadták a felújított Málenkij robot emlékművet, a résztvevők pedig elhelyezték az emlékezés koszorúit.
A túlélőket és leszármazottakat a gyulai Német Klubba invitálták a megemlékezés után, hogy egy baráti beszélgetésen vegyenek részt.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Ivett
