Az emléktábla leleplezése
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Nagyon sokat kellett várnunk arra, hogy az 1956-os események igazsága végre napvilágra kerüljön – kezdte beszédét dr. Görgényi Ernő. – Sokan még most is hajlamosak arról megfeledkezni, hogy a forradalom közel sem ért véget a november 4-i szovjet intervencióval. Hiába nyilvánította Kádár János levertnek a felkelést, az események tovább gyűrűztek. Ahogy ez a tábla is tanúskodik róla, 1956. december 17-én itt, az épület előtt dördült el a szovjet katonákkal érkező kádárista karhatalmisták sortüze, az utolsó gyulai tömegtüntetés résztvevői ellen.
Dr. Görgényi Ernő
– November 4-e után még mintegy két hónapig a vidéki Magyarországon a forradalmi bizottságok és a munkástanácsok tartották kezükben az irányítást. Hónapok teltek el, mire a tankok mögött sunnyogó szovjet karhatalmisták át tudták venni a hatalmat. Hatvan évvel ezelőtt, ilyen körülmények között, Gyulán forradalmi tömegtüntetés volt. Ahogy Erdmann Gyula is írta: a megbízhatatlannak ítélt rendőrséget veszik körül páncélautókkal és teherautókra szerelt géppuskákkal az egyre keményebb terrort alkalmazó karhatalmisták. Egy kisebb tömeg is jelen van, mert néhány letartóztatott fiatalt szeretnének kiszabadítani, de a pufajkások oszlató sortüzeket adnak le, amely során két-három sebesülés történik gellert kapó lövedékektől.
A polgármester azzal folytatta, hogy a karhatalmisták egész éjjel randalíroztak a városban, lövöldöztek és magánházakba hatoltak be. Ezt látva Mány Erzsébet és Farkas Mihály kimentek Gyulaváriba, hogy az ottaniakat figyelmeztetve megakadályozzák a várható garázdálkodást. Fegyvereket szereztek, majd a Fehér-Körös hídjánál védőállást vettek fel. Akkor senki nem ment váriba, kivártak, a fiatalok pedig hallgatva az idősebbek szavára, visszaadták, illetve letették a fegyvert. Január elejéig tizenhatot tartóztattak le közülük.
– Az ellenforradalmi propaganda 1957 januárjától mindent elkövetett, hogy meghamisítsa a történteket, akár a résztvevők becsületébe gázolva – folytatta dr. Görgényi Ernő. – Három évtized alatt ez a hazugság elpárolgott. Egy hazugságra épült rendszer vezetett a hazugsággal igazolt erőszakhoz, amelyet a résztvevőknek el kellett viselniük. A rendőrség előtt történtek sodrása viszi először Gyulaváriba Mány Erzsébetéket, majd ugyanez juttatja őket a békéscsabai karhatalmi laktanya udvarára, ahol 1957. február 2-án a hazugság egy sortűzzel látszólag győzedelmeskedett az igazság fölött. De csak egy időre.
A köszöntőbeszéd után a polgármester, valamint Kónya István és Alt Norbert alpolgármesterek leplezték le az emléktáblát, ahol koszorút helyezett el – többek között – a Békés Megyei Kormányhivatal, a Gyulai Rendőrfőkapitányság, Gyula Város Önkormányzata és az Október 23. Alapítvány. A programot az 56-os Emlékbizottság támogatta.
