Oltyán Ilona a gyulai könyvtárban tartott előadást
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az előadás címe „Nils Holgerson nyomában” volt, így sokan gyermekprogramra asszociálhattak, de nem erről volt szó. Oltyán Ilona egyrészt a hely szelleme miatt választotta a címet. A másik ok, hogy a könyv szerzője, Selma Lagerlöf – aki nem mellesleg az első női Nobel-díjas – azért írta meg Nils Holgerson történetét, hogy a svéd gyerekek ebből tanulják meg az ország földrajzát.
Oltyán Ilona elmondása szerint szinte hazajár Svédországba, először Malmőt volt szerencséje meglátogatni, de a mostani élménybeszámoló a 2015 márciusában megejtett stockholmi útjáról szólt. Kint él a lánya és annak családja, így amikor csak teheti, meglátogatja őket.
Kifejtette, hogy egészen másképp működik az óvodai és iskolai rendszer, mint itthon. Óvodába már egész kiskoruktól járnak a gyermekek, nincs igazi korhatármegkötés. Rengeteg időt töltenek a szabadban – amely általánosan igaz a svédekre – lehet rossz idő is, nincs olyan nap, hogy ne lennének kint valamennyi időt.
Az iskolát ugyanakkor kezdik a gyerekek, mint Magyarországon, de kilencosztályos az általános iskola, és három év a középiskola. A nulladik év egyfajta előkészítő, amely meghatározza a továbbtanulást, hiszen a diákok saját tempóban tanulhatnak, gyakorlatilag ők határozzák meg a haladásuk folyamatát. Interaktív, sok csoportmunkával fűszerezett órákat tartanak, és ami a legmeglepőbb, hogy egyáltalán nem kell eszközt vásárolniuk a családoknak, mindent megkapnak ingyen.
A következőkben egy képösszeállítást láthattunk Oltyán Ilona családjáról. Elmesélte, hogy egy faházban laknak, amely rendkívül gyakori arrafelé. A ház háta mögött fekszik a Malaner-tó, amely Svédország harmadik legnagyobb tava, ráadásul pont Stockholmnál találkozik a Balti-tengerrel. A tó szépségét is megörökítette az előadó, így húsz perces meditáció következett, amely során kellemes zene kíséretében csodálhattuk meg a svéd tájat.
Képösszeállításokat tekinthettünk meg Hasselby városáról, amely jól visszaadta a svédek természetszerető és barátságos mivoltát, valamint a Skanzenről és a királyi palotáról, majd a beszámoló végén egy újabb természetfotó-összeállítással köszöntünk el Svédországtól.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba