Földes László Hobo a gyulai művelődési központban lépett fel
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs
– Ezért jó a színház. Itt lehetek minden, akár önmagam is, úgysem hiszik el – kezdi meg az előadását Földes László Hobo, ezzel pedig egy olyan utazásra invitálja a közönséget, amelyben kicsit mindenki magára ismerhet. A két és fél órás monodráma folyamán az összes üres arcú figurát megtölti élettel. Megismerhetjük a gyermeket, aki már az óvodában galibákat okozott, de megjelenik a színpadon a fiatal katona és a lázadó bluesénekes is.
A darabban rengeteg humoros anekdotát idéz fel, a katonatörténetektől egészen addig, amíg már befutott a Hobo Blues Band. Ezekben a történetekben azonban mindig ott van a magány és a csalódottság, a rendszerváltás körüli bizonytalanság, és az azt megelőző korszak elnyomása is, amely nem hagyta kibontakozni a „lázadókat”.
Megismerhetjük a történetét annak, hogy miért és hogyan tagadta meg az édesapját, illetve életének legfájóbb emléke, a kisfia elvesztése is fontos szerepet játszik. Felidézi a csavargással töltött éveket, a történeteket pedig zenék – nem csak saját dalok – és felolvasások kötik össze, amelyek gyakran hozzátesznek a meséléshez, kiegészítik azokat.
Betekintést enged a szocialista rendszer sötét időszakába, elmeséli, hogy többször megverték azért, mert nem illeszkedett be, sőt, előfordult, hogy a rendőröktől is ütéseket kapott segítség helyett. Azt is megemlíti, hogy mindezek után is képes volt a kislányának több mint száz Barbie babát venni, erről dal is született.
Földes László „Hobo” monodrámája egészen közel hozza a nézőhöz a művészt. Az előadás végén elmondja, hogy nem tudja mi vár még rá az élet során, de egy dolog biztos: „úton lenni boldogság.”
Fotó: Gyulai Hírlap – Oláh Szabolcs