Turai kamil (balról) és Dézsi János a gyulai könyvtár Simonyi-olvasótermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
– Ádám és Éva bűnéről van szó, illetve az Isten sajátságáról – kezdte Turai Kamil. – A bűn már akkor elkezdődik, amikor kettéválnak férfivá és nővé. Platón szerint a filozófia, a művészet és a szerelem vezet el bennünket Istenhez. A kitűzött célom kudarcot vallott, de azt szoktam mondani, hogy ez a kudarc többet ér, mintha sikert értem volna el. Húsz évig éltem ebben a küldetéstudatban, folyamatosan írtam a huszonnyolc soros verseket.
A szerző azon gondolkodott, hogy miért van az, hogy az Isten ad az embernek egy küldetést, ő pedig azt félreérti. Ő maga is így értékeli a kötetben megjelenő írások megszületését, amelyeket először rossznak tartott, de az édesanyja halálakor újra elővette azokat. Elkezdte az írásokat javítgatni és újraolvasni, és úgy találta, hogy mindegyik mond valamit. Elmondása szerint olyan a kötet, mint egy ház: minden megtalálható benne a díszteremtől kezdve a mellékhelyiségig.
– Nem bonyolult versek, mégis nehéz olvasmányok – folytatta Turai Kamil. – Dézsi János, a könyvtár igazgatója azt mondta, hogy nem tudott egy-kettőnél többet elolvasni egyszerre, és valóban nem nagyon lehet, hiszen rengeteg különböző elem húzza szét az ember agyát gondolatilag. Van bennük érzelgősség és fájdalmas panaszkodás is.
Kifejtette, hogy az irodalomban nincs helye mellébeszélésnek, ha az ember elkezd valamit takargatni és maszkírozni, abból nem lesz irodalom. Az ember azért ír, hogy megoldjon egy olyan kérdést, amelyhez az agy és a kéz egyszerre mozgása szükséges, nem véletlen, hogy sokan gyógyírként is alkalmazzák az írást. Számára bizonyos napok túlélésben segítette az ódák megírása.
A bemutatón a Turai Kamil és Dézsi János beszélgetéséből derült ki a kötet megszületésének története, a szerző fel is olvasott néhányat a művekből.
