Fodor györgy a székely virtus irodalmi vetületeiről tartott előadást a gyulai könyvtárban
Fotó: Gyulai Hírlap
Ábrahám György
Ábrahám György városunk köztiszteletnek örvendő költője, aktív dolgozó éveiben közgazdász, alapító Boróka-tag, a Gyulai Várszínház egykori gazdasági vezetője saját színházi élményeire építve mesélt az erdélyi székely irodalomról. Előadását két kötet bemutatásával kezdte, amelyeket még az 1970-es években szerezett be, de nem kopott meg régi fényük. A Háromszéki népballadák és a Széki népmesék minden sora kötelező lehetne, különösen, hogy egyes középiskolában még érettségi tétel is a népi hagyományokból táplálkozó műfaj ismertetése. Noha a Ceaușescu-érában (1965–1989) az emberek féltek megélni, legfőképpen megírni az identitásukat, akadtak igaz székely magyarok, akik örökítették történeteiket, amelyek sikerrel vették a csíki medence akadályait, és a magyar fővárosig jutottak az erdélyi havasokon át. Szóba kerültek a klasszikusok közül Tamási Áron, Székely János, Sütő András, a modern, fiatal, kortárs generációból pedig kiemelkedik Székely Csaba. Minden szerző aktuális, hiszen a Gyulai Várszínház idei, 53. évadának első bemutatója éppen Tamási Áron Zöld ág című kisregénye alapján készült. Sardar Tagirovsky, a fiatal orosz származású rendező, a marosvásárhelyi egyetem negyedéves, rendező szakos hallgatója nagy felelősségnek érezte, hogy a sepsiszentgyörgyi színház névadójának művét kell színre vinnie. Székely János Caligula helytartója című művét 2013-ban láthattuk ismét Gyulán a Zsámbéki Színházi Bázis és a FÜGE közös produkciójában, Szikszai Rémusz rendezésében. A szerzőről pedig a gyulai kötődési Elek Tibor írt monográfiát. Az egész huszadik század benne van Sütő András Álomkommandójában, amelyet 1987-es ősbemutatójakor a Gyulai Várszínház és a Vígszínház társulata közösen vitt színpadra, 1999-ben pedig a Balkáni gerle darabot láthattuk (tudomásom szerint azóta sem volt Sütő-bemutató). A kortárs drámaírás marosvásárhelyi üstökös csillaga Székely Csaba, akinek 35 éve ellenére mindezidáig 11 darabja jelent meg különféle színházak repertoárjában, amelyből Gyulán a drámatrilógia középső részét, a Bányavakságot (2012) játszották, a szerző pedig részt vett a 2015-ös VII. Irodalmi Humorfesztiválon.
Az erdélyi színjátszás ma nagy állami társulatok mellett a kisebb, meghívott előadókat foglalkoztató műhelyekben bízhat. Gyulára számos alkalommal érkeztek vendégjátékra alábbi színházak tagjai: Kolozsvári Állami Magyar Színház, marosvásárhelyi Hahota Színtársulat, a színművészeti egyetemen működő Stúdió Színház, a Yorick Stúdió, a kézdivásárhelyi városi színház, a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház, a M Stúdió, az Osonó Színházműhely (elsősorban diákoknak), a csíkszeredai Csíki Játékszín, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház, a nagyváradi Szigligeti Társulat, az Oberon csőszínház, Kiss Stúdió Színház, M. M. Pódium Kulturális Egyesület, az aradi Kamaraszínház, a szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata vagy éppen a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínpad.
A kiváló színházak jobbára hozták magukkal a remek rendezőket, akik közül Gyulán megfordultak: Sebestyén Aba, aki a marosvásárhelyi Nemzeti Színház színművésze és ugyanott a Yorick Stúdió magyar vezetője; Kolcsár Jószef, aki a kézdivásárhelyi Városi Színház és a Tamási Áron Színház tehetséges rendező-színésze és éppen a Borókán keresztül hozott Gyulára diákszínpadot 2013 tavaszán (Csehov: Nagy Medve); Lázár-Prezsmer Endre, aki a sepsiszentgyörgyi MUKKK Kulturális és Ifjúsági Egyesület vezetője, és idén is járt Gyulán a kovásznai delegációval a Gyulai Művész Klubbal közösen rendezett darab okán; Nagy Botond, aki a Tamási Áron Színház fiatal rendezője, és Bocsárdi László első osztályának hallgatója; maga Bocsárdi László, aki 2005-től a Tamási színházigazgatója, a romániai és az összmagyar színházi élet egyik legfontosabb, Jászai Mari-díjas rendezője; Szikszai Rémusz, aki a kolozsváriaknál ért színésszé, 1997-től a Bárka Színház tagja, rendezésben sem utolsó; Harag György, aki sajnos már nem él, de nevéhez köthető a nagybányai színház alapítása, amely ma Szatmárnémetiben működik, 1975-1985 között a Kolozsvári Állami Színház főrendezője.
Bokor Ildikó
Bokor Ildikó a Boróka Egyesület alapító elnöke. Ismert és elismert gyulai grafológus, akit teológiai és pszichológiai ismeretei rendelték eleve arra, hogy portréit kézírások alapján készítse el. Sikeres kiállítást tartott már elemzésiből a Gyulai Várszínház Kamaratermének galériájában. A grafológia az írás patológiája, a személyiséget ugyanolyan apró darabokra bontják az elemzők, mint a kórboncnok. A modern nyomozást, a rendőrséget segítik mikroszkopikus méretű eltérések analizálásával, pár éve még a törvényszék is elfogadta alátámasztásként a bizonyítási eljárás során. Az írásképünk árulkodó. A szakértő képes megmondani, hogy az alany milyen kezes (megjegyzendő, hogy a balkezesség nem deviancia és nem negatívum), milyen erős személyiség, azaz milyen a vitalitása, a szociabilitása. Árulkodóak a vonalaink: a vonalminőség, -feszültség, -ritmus, -szélek, -vastagság, -nyomás; a térritmus; a mozgásritmus; a formaritmus. Lehet ugyan utánozni valaki írásmintáit, de a szemfüles vizsgáló az ösztöntendenciákra figyelve kizárja az egyezéseket. A kötésmintákból, távolságokból, térkitöltésből következtet.
A székely emberek írásából kiderül, hogy alapvetően akaratdominancia jellemzi őket, egyenes jelleműek, magas szellemiség és spirituális hajlam uralkodik bennük, döntéseik spontának, ösztönösek, gyakorta hirtelenek, heveny vérmérséklet tapasztalható náluk, ugyanakkor kiemelkedő humoruk is közismert, amely leleményességgel és önös üzleti érzékkel párosul. A túlélési skálán nagyon magas szintet érnek el. Az általános székely jellemzők különféle szegmenseit korrektül alátámasztva konkrét személyek Bokor Ildikónak átadott kézírásainak elemzése során láthattuk: Muszka Sándor, Orbán János Dénes, Fekete Vince és Felméri Péter.
A székelyek a latin betűvetés átvétele előtt, ahogyan feltételezhetően őseink is, rovásírással hagyták meg lenyomatukat a történelemben. Többen kutatták kellő tudományossággal ezt az írástípust, amely a rúnaírás kategóriájába tartozik: elsőként Thelegdi János, Bél Mátyás, majd Orbán Balázs, és legutóbb, az akadémiai vonalat képviselve Róna-Tas András, Sándor Klára, Vékony Gábor, valamint Varga Csaba és Varga Géza. Mivel a csontok nem beszélnek, továbbá a betűk sem mindig ugyanazokat a hangokat jelölik korszaktól és nyelvtől függően, ráadásul az összerótt jelek miatt is igen nagy fenntartásokkal kezelendő minden honfoglalás korát megelőző szórvány- és szövegemlékük vizsgálata. Egy finnugor nyelvészben természetesen mindig feléled a kritikai hozzáállás parazsa, ha hatti-urartui-szkíta-hun-szittya-türk-avar-onugor-kazár elméletekről hall. Objektív tény azonban, hogy a rovásjelek is elemezhetőek grafológiai szempontból, különösen azért, mert minden betűnek megvolt a szimbolikája, sőt, a 18. századig a székely írástudóknak meg is kellett tanulniuk az ősi betűvetést, így örökölték a betűtípusokat. Manapság nagyon népszerű írásforma, településnevek táblái, regények, archaizáló népművészeti eszközök, dísztárgyak, templomfeliratok készülnek el rovásírással. Ugyan mi hárman az osztályban puskázáshoz tanultuk meg középiskolában, de ma már az általános műveltség része kellene hogy legyen, hogy valaki tudja értelmezni a Magyar Adorján-féle rovástáblázat szerinti abc-jeleket.
Fodor György az Erkel Ferenc gimnázium magyartanára, a Boróka Egyesület alapító alelnöke. Köztudottan magát „irodalommal is foglalkozó személynek” tekinti, így talán A székely virtus irodalmi vetületei címen megtartott szemináriumi előadásában hitelesen adott egy egyedi merítés és elemzést a kortárs erdélyi írók-költők munkáiból. A rendkívül információgazdag előadásban 30 klasszikus és kortárs írót, költőt mutatott be, akikről egyesével beszélt, a hallgatóság pedig mindenkiről/hez kapott képet és szöveget – olykor pedig egy-egy Youtube-videót (például Tamási Áron húgának beszámolójával vagy a Caligula helytartójának ősbemutatójával a Gyulai Várszínházban, fekete-fehérben), amely egy székely IQ-tesztet eredményezett, vagyis egy műveltségi totót kellett megoldani, hogy a kapott tudás tartósabban beépüljön. Helyszűke miatt a tárgyalt szerzőkről csak egy-egy érdekességet jegyeztem le. Megtudhattuk többek között, hogy: Áprily, azaz Jékely Lajos 1943-ban nem volt hajlandó az iskolájában a zsidótörvények szabta felvételi rendelkezéseket végrehajtani, az ő fia Jékely Zoltán kiváló műfordító, dédunokái Péterfy Gergely író és Péterfy Bori énekesnő; Banner Zoltán a Petőfi-évforduló alkalmával 1973-ban országszerte szerepelt, s a 100. előadást is elérte Petőfi a hídon című műsorával (hanglemezen is megjelent); Balla Zsófia 1972-ben a Zeneakadémia tanári szakán végzett, mégis írónő lett; Dsida Jenőt Márton Áron temette, és Psalmus Hungaricus című versét Nagy Feró énekelte; Farkas Wellmann Éva szinte hazajár Gyulára, Boróka-tag, a Bárkaonline szerkesztője; bátyja, Farkas Wellmann Endre alapító tagja a budapesti Fiatal Írók Szövetségének (FISZ); Fekete Vince Borokó-tag, többször járt Gyulán, a Székelyföld szerkesztője; Ferenczes István a csíkszeredai Székelyföld kulturális folyóirat alapítója, az otthonról kapott erkölcsi-folklorisztikus-nyelvi örökségét próbálta összeegyeztetni a posztmodern világ közérzetével; Fodor Sándornak igazi áttörést a Csipike meseregény-sorozat jelentett; Kovács András Ferenc (KAF) Angyalfia, senki lánya című versében megalkotta a híres Todi-himnusz hímnemű párját, a „stabat pater”-t; Kuncz Aladárnak A magyar irodalomtörténet elméletének és módszerének fejlődése Toldy Ferenc óta című doktori monográfiája mindmáig kiadatlan maradt; Kányádi Sándor Izraelben erdélyi jiddis népköltészet-fordítást is bemutatott, többször járt Gyulán az Implom József Helyesírási Versenyen; Kolozsvári Grandpierre Emil a Magyar Rádió Irodalmi Osztályának vezetője is volt; Láng Gusztáv Dsida-kutató, tanszékvezető egyetemi tanár; László Noémi matematika-fizika osztályba járt, mégis tolmácsfordítóként keresi kenyerét; Markó Béla volt Románia miniszterelnök-helyettese is (2009–2012); Muszka Sándor Az Iszkiri a guruzsmás berbécs elől című székely irodalmi antológia társszerzője, a székely stand-up fenegyereke; Orbán János Dénes Janus Pannonius és a Micimackó legsikamlósabb magyar átírója, többször járt már Gyulán; Petelei István örmény származású novellista volt, az Erdélyi Irodalmi Társaság egykori elnöke, egyetlen regényt írt (Egy asszonyért); Potozky László a csíkszeredai Márton Áron Elméleti Líceumban érettségizett 2007-ben, első regénye 2015-ös (Éles); Reményik Sándor a transzilvanizmus (erdélyiség) vezéralakja; Sinka István a nagyszalontai bukolosz, akinek három felesége volt, emléktáblája a könyvár oldalfalán található; Sütő András a Digitális Irodalmi Akadémia egyik alapító tagja, Erdély legnagyobb drámaírója volt; Székely János Erdély Simonyija, indulásától kezdve szemben állt a hatalom embertelen politikai gyakorlatával; Szilágyi Domokos a filozofikus hajlamú költő öngyilkos lett, fia, Kobak egy év múlva a bukaresti földrengés áldozata; Szőcs Géza, Szőcs István egykori Securitate-ügynök, irodalmár fia, 2012-től miniszteri kultúrtanácsnok; Tamási Áron civilben banktisztviselő, aki képviselősége alatt kétszer utasította el a vallás- és közoktatásügyi tárcát; gróf szentegyedi és cegei Wass Albert körül politikai felhangoktól sem mentes kultusz alakult ki, bár emigrációja alatt a Ceaușescu-rezsim ítélte halálra, életének mégis önkezével vetett véget.
A hatalmas lelkesedéssel mesélő előadók nagy odaadással fogadott előadásai arra ösztönözték a Boróka vezetőségét, hogy a tábort – remélhetőleg szélesebb érdeklődésre és befogadó rétegre, bővülő közönségre építve – jövőre is megrendezze. Főleg, ha a kultúra öröme ingyen van!
