A tárlat megnyitója a KOhán Képtárban
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A megnyitó Barbócz Sándor népzenész előadásával kezdődött, majd Durkó Károly és Székely Árpád köszöntötte a vendégeket. Előbbi köszönetet mondott mindazoknak, akik segítettek a kiállítás szervezésében, és életben tartják Szilágyi István hagyatékát, utóbbi pedig a művészettel és a kis Szilágyi munkásságával való megismerkedésről beszélt.
Ibos Éva művészettörténész
A tárlatot Ibos Éva művészettörténész beszéde nyitotta meg, amelyben kiemelte, hogy a tehetség nem mindig elég a sikerhez, sokak szerint elsősorban szerencse kell hozzá. Szilágyi Istvánnak mégis a szerencséből volt a legkevesebb. Nem véletlenül lett kis Szilágyi néven közismert, hiszen törpenövésű volt, ami számos nehézséget jelentett számára. Szegény családba született, így vagyonos háttér sem állt mögötte. A jelenlegi ismeretek szerint sosem járt külföldön, így nem láthatta a generációjára rendkívüli hatást gyakorló műveket.
Kis Szilágyi önarcképe
A festő bejárta az egész Alföldet, gyakran időzött Pesten is, de mégis mindig gyulai maradt, mert itt érezte magát a legotthonosabban. Bár Párizsba nem jutott el, a modern festői szemlélettel mégis megismerkedett, hiszen a tanulmányai megkezdése előtt zajlott le a képzőművészeti főiskola oktatásának megreformálása, a régimódi tanárokat újak váltották. Olyan volt, mint a szivacs: mindent magába szívott, majd átszűrte azt, és beépítette a festészetébe.
Jó barátságban voltak Kohány Györggyel is, aki sokat tanult a nála idősebb művésztől. Nem ez lenne az első eset, hogy a tanítvány túlnő a tanárán, és az utóbbira alig emlékszünk, de szerencsére nem így történt: kis Szilágyira a mai napig szívesen emlékszik az utókor, ennek egyik ékes példája a 2006-ban kiadott monográfia.
A kiállítás december 11-ig tekinthető meg.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
