Szabó Marcell zongoraművész a gyulai várszínház kamaratermében
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az idei kamaraszezon első komolyzenei fellépője október 26-án Szabó Marcell zongoraművész volt, aki fiatal kora ellenére már a világ számos koncerttermében nyűgözte le hallgatóságát, Gyulára azonban még csak most először hozta útja, így két részből álló, másfél órás koncertje során nyílt alkalma az itteni közönség meghódítására.
Az október végéhez társuló, kissé melankolikus hangulatban időző hallgatóság kezdeti passzivitását a sötét háttér és az alacsony világítás csak fokozta, ahonnan a sötét öltözetben fekete zongorához leülő művésznek sem volt könnyű dolga „nyerni”. Az elsőként játszott Rahmanyinov etüdbe hosszas koncentrálás után, a szerzőhöz méltó szenvedélyességgel csapott bele, hogy pár pillanattal később annál érzékletesebben váltson a Rahmanyinov munkásságára ható, egészen chopini hangulatra, amit Debussy tükröződéseiben mélyített tovább.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Bartók magyar paraszti dalokra szerzett improvizációinál azonban már feltűnt, hogy egyáltalán nem „nyerni”, azaz nem lenyűgözni kívánt, hisz figyelmét a közönségen kívül helyezve, nagyon is maga volt a színpadon. Mintegy önmaga szórakoztatására játszott? Kísérletezett? Nem. A billentyűk fölé görnyedve, ujjain keresztül elmélkedett, beszélgetett a zongorával, azon keresztül pedig a szerzővel és az épp játszott művel. Komolyan, mélyen, nem csak meghallgatva a nagy mesterek és nagy idők szavát, hanem átgondolva, véleményezve is, bátran vállalva a saját álláspontját. Csak ritkán mutatkozik meg ennyire szembetűnően koncert közben egy előadóművész személyisége, amikor pontosan lehet érteni a bólintásait, szinte hallani a hangját és azokat a szavakat, melyekkel álláspontját hol illedelmesen felvezetve, hol szenvedélyes vitába váltva erős szigorral közli. Sajátos felfogása Liszt vigasztalásainál tetőzött. Erre készült egész este, erre építette fel minden addigi mozdulatát, és csendesen bár, de határozottan tárta fel mondandóját, sziklaszilárd meggyőződéssel, bátran vállalva önmagát.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
E „beszélgetésnek” a közönség csak megfigyelője lehetett, de az érdeklődéssel megtelt levegőben tapintható volt, hogy közvetlen részese vágyott lenni. A most 29 éves zongoraművész számos hazai és nemzetközi zongoraverseny győztese, a Brüsszeli Királyi Zeneakadémia vendéghallgatója, jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen harmadéves doktorandusza játékával képes felgyújtani és a közönséggel személyes érintettségűvé tenni a művekben lévő örökérvényű tüzet, amivel a műfajnak újabb stabil rajongókat szerez. Ezúttal igen nagyvonalúan, mert megérezve hallgatósága egyöntetű akaratát, Rahmanyinov, Bartók és két Prokofjev – azaz összesen négyszeres! – ráadással a nagyérdeműt is bevonta a szerzőkkel és műveikkel folytatott zenei beszélgetésébe. Füttyszó, vörösre tapsolt tenyerek, hálás tekintetek és abbamaradhatatlan vastaps volt érte a jutalom.
