Dávid Zsolt
Fotó: Gyulai Hírlap
1995 őszén megadatott számomra, hogy a Haladás színeiben Szombathelyen fél évet együtt focizhattam a Haladás VSE saját nevelésű játékosával, Király Gáborral.
Sosem felejtem el, Gabi 1200-es fehér Zsigulival járt akkor edzésre, tréning után beült az autójába, és hazament. Soha nem jött velünk csavarogni sehová, a hangját is csak a pályán hallottam, amikor üvöltve, térdét felhúzva jött ki a kapujából, letakarítva mindenkit, aki csak előtte volt. Megjegyzem, azóta sem tud úgy kijönni magyar kapus, mint ahogy ő tudott. Szóval Gabi, mindent a focinak rendelt alá, de mint tudjuk, meg is lett az eredménye. 7 év a Bundesligában, a Hertában, 6 év Angliában négy premier ligás csapatnál, aztán ismét 6 év Németországban az 1860 Münchennél. Végül a 95-szörös magyar válogatott Király Gabi gondolt egyet, és multimilliomosan a nyáron hazaigazolt volt klubjához, a Haladáshoz.
Nyilván nem a pénz vonzotta haza, bár egy igen gyenge képességű, magyar NB I.-ben játszó, magát focistának nevező játékos is megkeres havonta tisztán 1 millió Ft-ot. Gabi ennél valószínűleg sokkal többet keres, de ő nem ezért jött. Azt, hogy miért választotta pályafutása végén Szombathelyet, hogy esetleg megunta a zordabb időjárású északi országokat, netán megdobbant a szíve egykori kis csapatáért, azt döntse el mindenki maga. Egy dolog tény, Gábor foghatná a családját, és akár a közeli barátait is, rábökhetne a földgömbön bárhová, ahová csak akar, elköltözhetne vagy utazhatna, mint ahogy Lolka és Bolka tette a 90-es évek népszerű rajzfilmjeiben.
