Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Ábrahám György, akinek Gyula városhoz való viszonya oltári szentségű

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • INTERJÚ • 2015. augusztus 16. 14:00
Ábrahám György, akinek Gyula városhoz való viszonya oltári szentségű
Ábrahám György: Kifejezetten sziszifuszi gondolkodó vagyok
Ábrahám György ismert és kedvelt alakja a városnak, szinte nincs is kulturális rendezvény nélküle, azokon pedig legtöbbször - mindig pontos diagnózisként ható - véleményét is megosztja. A Gyulai Várszínház egykori gazdasági igazgatója, a nemrégiben költőként is bemutatkozó „első kötetes hetvenes” azonban jó fél évre eltűnt a szemünk elől. Kórházban volt, aggódtunk érte, de 2015 tavaszától újra szerves részese a városi eseményeknek.
____Eredeti-GYHRCSD_0010.JPG

Ábrahám György

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

Gerincsérvem volt, heteken át se ülni, se menni nem tudtam, aztán megműtöttek, és hosszú idő után újra kellett tanulnom járni, és ma is bemelegítő tornával indul minden napom. A betegség  átka, hogy az ember kiszolgáltatott, nem tudja mit tegyen, hogy mérsékelje az állapotát. Nem panaszkodom, de az már látható volt, hogy nem futom le a maratont. Mozgásszervi megtagadások idején szokás az ilyesmit tervbe venni. De remek orvosom volt, felépültem, meghajlok a tudása előtt, mindig is nagyra értékeltem, ha valaki ért a foglalkozásához.

– Találkozónkra azonban már kerékpárral érkezett. Ez mióta sikerül ismét?

Amióta egy nap felültem rá. Ha nem próbálom ki, honnan tudom, hogy sikerül-e? Az ember annyi mindenre képes, de ha mindig ellenáll, semmiben nem jut előre. Ilyen egyszerű.

– Fizikailag és szellemileg egyaránt frissen tartja magát.

Úgy látom, hogy az embernek úgy 62 éves kora környékén még van esze, de utána fokozatosan használja el a sejtjeit, és nem azokat, amik nélkülözhetők volnának. Ma már pl. nem tudok annyit olvasni, amennyi jól esne, mert történetesen nem látok. Az izgést-mozgást és a tanulást azonban nem lehet abbahagyni.

– Na és írni? A lábadozás ideje alatt volt alkalma új verseken gondolkozni?

____Eredeti-GYHRCSD_0008.JPG

Ábrahám György: A versírás szülési-és emberré válási  kín

Dehogy! Négy hónapig alig jutott eszembe. Az emeletre sem bírtam felmenni, tavaly augusztus óta a számítógéphez sem tudtam leülni. Ilyenkor az ember önmagával van elfoglalva. Persze a versírás sem sokban különböző állapot, mert van, hogy az ember abban sem jön rá sehogy sem, hogy mit is akar mondani, csak van valami kifejeznivalója, amit aztán vagy sikerül formába önteni vagy nem. Általában nem, de nem mindenki olyan elrugaszkodott amatőr, mint én vagyok. Van, hogy egy héten keresztül egyfolytában próbálok egyetlen mondatot megfejteni, és sehogy se sikerül, máskor meg le sem teszem a tollat, mert nem tudok olyan gyorsan írni, mint amilyen tempóban jutnak eszembe a gondolatok. A versírás azonban szülési-és emberré válási (felegyenesedési) kín.

– Fejben hordozza vagy gépbe írva találja ki a sorokat?

Kifejezetten sziszifuszi gondolkodó vagyok. Nem tudok előre megfogalmazni semmit, és akkor is elfelejtem. Az a gyakoribb, hogy leírok egy pl. öt szóból álló mondatot és abból fejtem ki saját magamat saját magamnak. Az ilyen tevékenységet addig érdemes folytatni, amíg az ember nem hoz létre valami átlagon felüli emberfelettit, és fontos, hogy legyen legalább egy időtálló mondata, ami megszületik.

– Írásait nem is verseknek szokta nevezni, sokkal inkább reáliáknak.

Mert ha nincs közük a valósághoz, akkor mihez van? Buborékok, gázos filippikák, amik körülöttem szálldogálnak és azokra lennének kíváncsiak az emberek? Akad még, hogy a valós gondolatokat sem sikerül mindig úgy leírni, ahogy szeretném.

– A folyamatos gondolkodás, vitázás, minden örökös megkérdőjelezése érződik ezeken a finoman fogalmazva sem túl optimista műveken.

Semmi esélyt nem adok az elkövetkezendő néhány száz év emberiségének, akármit találnak fel, az emberséget nem lehet helyettesíteni, csak javasolni tudom nekik, hogy nézzenek majd vissza erre a korra, és látni fogják, hogy én megmondtam előre: ha így folytatják, nem lesz jó vége.

– Gazdasági szakemberként egész életét a számok között töltötte, versírásra csak a nyugdíjazással felszabaduló idő miatt adta a fejét.

A számok unalmasak, de rendkívül sokat kell velük foglakozni, hogy mondjanak is valamit, és amíg dolgoztam, csak udvaroltam a verseknek.

– A környezete hogy fogadta az új elfoglaltságként jelentkező versírást?

Egyáltalán nem érdekelte őket. Nem olyan búvalbéleltek, hogy velem és ezzel töltsék az idejüket.

– De aztán mégiscsak lett belőle egy, épp a 70. születésnapjára megjelentetett verseskötet.

Meg is voltam döbbenve, mert nekem a leghalványabb fogalmam sem volt arról, hogy mit dugdos előlem a famíliám.

– Mivel meglepetés volt ez a könyv, s az összeállítást is családja tagjai készítették, elégedett a válogatással?

Van közte olyan is, ami jó. Úgy van az ember a verseivel, mint a tyúk a csibéivel. Kicsik, pelyhesek, lehet hogy még nem az igaziak, de attól még az ő csirkéi. Ha nekem kellett volna a válogatást elvégezni, néhányat biztos, hogy nehéz szívvel hajigáltam volna ki, de mivel ettől a feladattól mentesítve voltam, semmi gond nincs. De van bennük hiba, félreértés ne essék!

– Egy szerző mindig így gondolkodik a saját művéről.

Á, egyáltalán nem, de egyes versekben néhány szótaggal több van, mint kéne, másokban meg kevesebb.

– Utólag dolgozik még egy-egy korábban már késznek ítélt versén?

Állandóan. Kivitelezhetetlen, hogy abbahagyjam.

– Az önmagammal körbezárva című kötetnek 2014 júniusában volt a bemutatója, akkor mondta el, hogy kereskedelmi forgalomban nem kapható, és csak olyanok juthatnak hozzá, akiket méltónak talál rá.

Az elmúlt 8-10 esztendő alatt megpróbáltam leírni azt a múltat, amelyikben éltem, s találtam még néhány olyan embert, akit érdemes megemlítenem, hogy valamilyen módon megmaradjon a jövőnek. Mert azt már észrevettem, hogy ha valakit nem írnak meg, nem filmeznek meg vagy nem csinálnak vele bármit, amire emlékezni lehet, akkor néhány év alatt teljesen elfelejtik. Azt sem tudják róla, hogy létezett. Ezek az embereim kihatottak az életemre, tanítókként fáklyákat mutogattak, hogy merre a világosság, vagy egyszerűen csak volt egy ötletük, esetleg jó barátok voltak vagy adtak egy szelet kenyeret, egy jó szót, bármit. Akikről pedig látom, hogy mindezt becsülik, azokat megajándékozom a könyvemmel. Ára pedig azért nincs, mert szerintem annyit dolgoztam a benne lévő tartalommal, hogy így már szinte megfizethetetlen.

– Híres arról, hogy soha nem bántana meg senkit, de mindig és mindenhol kíméletlenül elmondja a véleményét. Kívülről nézve ez egy nehezen járható útnak tűnik, mégis úgy tűnik, hogy ez egy nagyon szabad út, hisz rengetegen veszik körbe és szeretik. Ennek a nyíltságnak mindig ilyen jó volt a fogadtatása?

____Eredeti-GYHRCSD_0006.JPGÁbrahám György: Nem bírom ki, hogy ne mondjam el azt, amit gondolok

Erre mondom azt, hogy rosszabb helyre nem is rakhatott volna az Úr, mert hol itt, hol ott, akárhol, ahol megnyilvánulok, nem bírom ki, hogy ne mondjam el azt, amit gondolok. Hatodikos iskolás koromban mondta az osztályfőnököm anyámnak: a maga fia akkor is mondani akar valamit, ha senki sem kérdi.

– Ennek ellenére volt sok barátja?

Nem nagyon, de hűséges vagyok. Egy, ami máig tart. A mai kettes iskolában Szőnyi Feri (ma költő, műfordító, nyugalmazott nagykövet) szívbéli gyermekkori jó barátom, minden marhaságban benne tartott, ha kellett, ha nem, s én benne voltam. De aztán pillanatok alatt eltűnt, aztán évtizedek után - mintha el sem múlt volna - visszatért.

– Ő már diákkorukban a családjával Pestre költözött.

Hogyne. Valamint én proli voltam, ők meg értelmiségiek. Aztán apám is meghalt 1956-ban, így árva is lettem. Tizennégy éves kora után az embernek már valamilyen módon felnőttként kellett viselkednie. Csak az egyetemi évek hoztak új barátságot, ami úgyszintén máig kitart.

– Ez a kíméletlen véleménynyilvánítás az 1962-ben kezdett fővárosi közgazdasági egyetemi évek alatt, majd utána Gyulára visszakerülve az összes munkahelyi státuszában (elemző, osztályvezető, főkönyvelő, 1980-tól pedig vállalatigazgató) megvolt?

Nem sokan vetik a szememre.

– Én sem azt teszem, de egyáltalán nem is szoktak az emberek erre a vonására utalni?

Nem jegyzem meg. Ha valami sokáig nyomja a lelkem, nem látok semmi veszítenivalót abban, hogy közöljem. Kegyetlen módszerességgel és keménységgel mindig azt mondtam, amit helyesnek találtam, teljesen függetlenül attól, hogy nekem volt-e igazam. Ez nem előny, ez önfejűség. Ennek ellenére több évig voltam magasabb beosztású személy, egyszemélyi felelős, ahol elvileg nincs ellentmondás, éppúgy, mint a hadseregben, nálam mégis volt.

– A Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál, néhány évig annak élén dolgozott. Szigorú főnök volt?

Én? Olyan voltam, mint a vaj. Igyekeztem a magam módján humánus lenni. Ember nincsen hiba nélkül.

– Az akkori világban a közgazdaság nem számított általános ismeretnek. Egy gyulai cég által biztosított ösztöndíjnak köszönhetően választotta ezt a pályát, ami egyben azt is meghatározta, hogy tanulmányai elvégzése után visszajöjjön, és Gyulán vállaljon állást. Ha az akkori döntési helyzetei lehetővé teszik, ugyancsak gazdasági pályát választott volna?

Még csak vidéken sem maradtam volna.

– Mi érdekelte?

Engem mindig mindenben legjobban az izgalom érdekelt. Ezt leginkább a sportban fedeztem fel. Mindenfajta sportágat szerettem, amiben csak verseny volt. Ezért leginkább sportújságíró lettem volna. Piszokul nem akartam hazajönni, mert itt annyira nem történt semmi, amit csak akkor érzékeltem igazán, hónapokon keresztül, amikor hazajöttem. Nem is értettem, hogy élnek itt az emberek? Mi az, ami örömet hoz nekik, hol vannak a bánataik? Mert amikor gyerekkoromban nagyanyám hordozott jártában-keltében mindenfelé magával, még értettem. Amikor pedig a kellő műveltséget is megszereztem volna hozzá, akkor már nem értettem, miért élnek itt az emberek vidéken, mert én csak azt láttam, hogy rabszolgameló van.

– Mostanában azonban már azt hangoztatja, hogy a városhoz való viszonya oltári szentségű. Mindez mikor alakult ki?

Az egyetemi években, amikor ifjakként állandó vetélkedésben voltunk egymással. Azzal kapcsolatban keletkeztek oltári vitáim egyetemi társaimmal, hogy melyikük települése a legszebb. Ebben a megmérettetésben - mivel egymáséit nem láttuk - persze leginkább az számított, hogy kinek nagyobb a lelkesedése, ki védte nagyobb hévvel városának szépségét. Az igazi mérce az volt, amikor elhívtam őket ide, hogy a saját szemükkel győződjenek meg arról, milyen város is Gyula. Akkor kezdett épülni a fürdő. Aztán eltelt egy évtized, mire a város életében olyan mértékű haladás következett be, hogy észre lehetett venni, hogy egyáltalán van. A szeretet azonban csak nőtt.

– Megbánta, hogy ezt az utat járta be, most visszanézve másképp csinálta volna?

Ha valamit nagyon akartam volna, lehetett volna pályát módosítani. Én azon keresztül, hogy közgazdász lettem, olyan világra kaptam rálátást, amit enélkül sosem fedeztem volna fel. Minél hosszabb ideig van egy munkahelyen valaki, annál nagyobb eséllyel ér el csúcskarriert. Ami pedig a lényeg: ha az ember nem érzi jól magát ott, ahová épp kerül, akkor ott nem is fog megfelelni. Én megfeleltem, és most már úgy gondolom, hogy teljes az életem.

 
Ábrahám György Imre

Az Ábrahám família története mélyen Gyula város múltjában gyökerezik, amit Ábrahám György egészen 1802-ig tud visszavezetni, az anyai ágat pedig Góg nagyapja 1895-ös születéséig. A csizmadia, építési vállalkozó, szabómester és földműves felmenők után ő közgazdasági pályára lépett. A Budapesti Közgazdasági Egyetem elvégzése után az ösztöndíjat nyújtó Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál volt állása, melynek 1980-tól vezetői posztját töltötte be. A Gyulai Várszínház gazdasági vezetője 1993-2006 között volt. Az 1973-ban kötött házasságában Ambrus és Attila nevű fiai születtek.

A Gyulai Ábrahám néven jegyzett Önmagammal körbezárva című verseskötete 2013-ban jelent meg.

GYULAI HÍRLAP • 2015. augusztus 16. 00:58
Ábrahám György: Kifejezetten sziszifuszi gondolkodó vagyok
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)