Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Kubik Anna, akinek udvarolt és verset írt Simonyi Imre Gyulán

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Csomós Éva • INTERJÚ • 2015. július 26. 13:00
Kubik Anna, akinek udvarolt és verset írt Simonyi Imre Gyulán
Kubik Anna: Az, hogy ilyen szerepekkel becsülnek meg, mindennél többet ér nekem
Nem sűrűn fordul elő, hogy egy színművész ugyanazon a nyáron két különböző színházi előadásban is látható nálunk, márpedig Kubik Anna színművésznő esetében ez történt, hiszen a debreceni társulattal Ratkó József Segítsd a királyt! című történelmi drámájának Gizella királynéját, a székesfehérvári teátrum művészeivel pedig a népszerű Indul a bakterház banyáját alakítja. Az pedig különösen megtisztelő számunkra, hogy jelentős, meghatározó előadásai közt az 1995-ös Szent Johannát máig is emlegeti. Kubik Anna Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművésznővel a Segítsd a királyt! gyulai előadása előtt beszélgettünk.
____Eredeti-GYHRCSD_0001.JPG

kubik anna

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba

– Ön számára mitől volt az 1995-ös Szent Johanna előadás annyira különleges?

Már úgy értem Gyulára, hogy remegett a lábam, és mindenkinek elmeséltem, hogy milyen emlékek fűznek ide, hiszen tíz éven át minden nyáron hihetetlen társasággal voltam itt. Sík Ferenc szinte összes bemutatójában játszottam, de az első, Jancsó Miklós V. N. H. M. Szörnyek évadja című előadása volt, még főiskolásként az egész osztállyal (Kulka János, Lang Györgyi, Bubik István…) és nagyon sok nagy színésszel ismerkedtünk meg akkor. Márkus László gyulai jelenléte egyszerűen kitörölhetetlen. Úgy nevezte a várost, hogy „Gyala” és imádott itt lenni, mert az emberek lépten-nyomon leszólították, na és, ahogy megjelent a strandon a szuszpenzorban, az leírhatatlan!

– Helyi vonatkozású élményeket is őriz?

Hihetetlen emlék Simonyi jelenléte, ahogy jött utánam a strandra zakóban-nyakkendőben, és ott udvarolt, még verset is írt hozzám, és Márairól is tőle hallottam életemben először, mert nekünk még nem tanították. Abba a korosztályba tartozom, amelyik hivatalosan már csak a rendszerváltás után hallhatott Márai nevéről, és az írásai is akkor jutottak el hozzám, de Simonyi már akkor híres volt a Márai-rajongásáról. Sík Ferenc kitörölhetetlen emlék, úgy a Nemzeti Színházban, mint itt a gyulai nyarakon, na, és a mindig szótlan Őze Lajos a barna melegítőjében… Vele még a Nemzetiben játszottam, a Rómeó és Júliában ő volt Lőrinc barát. Akkoriban még szokás volt megajándékozni egymást a premierre kis apróságokkal, ő pedig tőlem egy kis méregfiolácskát kapott. Nagy meglepetésemre épp itt Gyulán, a Park Hotel teraszán üldögélve húzta elő egy alkalommal a melegítőjéből, játszogatott kicsit vele úgy, hogy azért azt én lássam, hogy ott van a kezében, majd visszacsúsztatta. Innen tudtam meg, hogy kedvel engem. De vakbélgyulladással is itt operáltak meg egy bemutató után, akkor is arra ébredtem fel, hogy Őze ült az ágyam szélén a barna melegítőben, egy szót sem szólt, csak 20 percig ott ült, majd elment haza. De előtte még odanézett az éjjeliszekrényemre, ahová tett nekem egy üveg szentesi befőttet. Hatalmas emlékeim vannak, egyik darab szebb volt, mint a másik és valóban, a legnagyobb színpadi élményem a Johanna volt.

– Némi párhuzam is felfedezhető az akkori Johanna és a mostani Gizella között.

____Eredeti-GYHRCSD_0003.JPG

Kubik Anna: Annyi sok szép nyár fűz ide

Abban az a furcsaság állt elő, hogy minden egyes előadáson - ha vihar volt este, ha esett az eső, de - mire az a jelenet jött, hogy közvetlenül beszélhettem a Jóistennel, addigra mindig csillagos lett az ég. Ez nekem meghatározó élmény maradt. Most is ugyanúgy, a szabad ég alatt beszélhetek az Istenhez, csak most átok formájában. De nagyon szép fesztivál- és nívódíjakat is őrzök innen, nekem rendkívül fontos ez a helyszín. Az előbb körülnéztem a Rondellában, és Szakácsi Sanyi jutott hirtelen eszembe és Őze, akiket még hajnalban is lehetett ott látni, és sok-sok embert, akikkel nekem tele van ez a város. Annyi sok szép nyár fűz ide, és megható így, ennyi idő után visszatérni, igazán különleges érzés. Aztán hosszú éveken keresztül nem jöttem. Tavaly Békéscsabára hívtak verseket mondani, akkor ide is átruccantam, hogy kollégáimat, barátaimat megnézzem, de annyira megrohantak az emlékek, hogy sétáltam egyet az Élővíz-csatorna partján, majd hazamentem. Most azonban köteles vagyok maradni...

– Most milyennek látja a várost?

Nagyon sokat változott, gazdagodott, gyönyörű lett, a vár is teljesen megszépült. Nekem kicsit magányos érzés, mert az akkori emberek már nincsenek itt, amit nagyon nehéz feldolgozni. Egy társulatnyi ember ment el azóta mellőlem: Sinkovits, Avar, Bessenyei, Őze, Agárdy, Bubik… Hihetetlen nagy kollégák és partnerek, akik szinte családtagok voltak az életemben.

– A Segítsd a királyt! előadás méltó visszatérés lehet az emlékekhez, hisz a darabbeli monológok úgy hatnak, mintha a szereplők a jelenből egyszerre szólnának a múltba és a jövőbe, ami - a darabtól elrugaszkodva - a korábbi színpadi emlékképeket is visszahozhatja.

Vannak benne ilyen találkozások, igen, nagyon is. Ratkó hihetetlen nagy költő, és maga a darab is egy hatalmas költemény, s a maga szürrealitásában tényleg több idősík van jelen egyszerre. Éppúgy szól a máról, mint a jövőről, olyan, mintha tegnap este fogalmazódott volna meg benne, hiszen ugyanazok a dilemmák, mint most bármelyikünkben. Mi lesz velünk? Hova tartunk? Nagyhatalmak vannak a fejünk fölött, és próbálnak lökdösni bennünket, hol kelethez, hol nyugathoz „tartozunk”, keressük magunkat ebben a világban, mert soha nincs egyezség még abban sem, hogy kerültünk ebbe a szépséges Kárpát-medencébe.

– Ez akár az egyénre lebontva is ugyanígy igaz lehet.

Pontosan. Hol van a jó és a rossz határa? Hol a vallás? Hol segít? Hol rombol? Nagyon nehéz és égető problémákat vet föl, és mint minden jó darab, természetesen nem adja meg a választ, de felveti azokat a kérdéseket, amiket minden embernek magában föl kell tennie.

– Más föltenni a kérdést a nézőnek és az utca emberének, mint abban a sokkos állapotban, amit Gizella él át a darabban?

Teljesen más és így igaz, sokkos állapot, ami nem azt a mindenki által ismert Gizellát mutatja meg, akiről tudjuk, hogy szelíden, csöndben végezte egy kolostorban. Itt két nappal a gyermeke halála után látjuk, és addig már négyet is elveszített talán. Ahogy beszél rólunk, magyarokról, nem reális, de mint minden fájdalomban, itt is fogalmazódnak meg igazságok. Azt el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett kislányként ide kerülni és a magyarok királynéjává válni, de abba mi is bele tudunk gondolni, hogy milyen lehet idegen földön idegenek között létezni, élni. Ez egy nagyon szép szerep, még így is, hogy tulajdonképpen egyetlen hatalmas monológ, és ez a nehézsége is, hisz nincs felkészülési idő, hanem „in medias res”, azonnal a közepébe csap és István bölcsen nem is szól bele, mozdulni is alig mer, mert okos férjként és okos államférfiként is tudja, hogy nem szólhat bele. Nagyon nehéz feladat, de annyira szép szózuhatag, hogy óhatatlanul, mint civil emberre is hat, és utána nagyon nehéz leállni, mert úgy elsodor, hogy örülök, ha a tapsrendre magamhoz térek belőle.

– Nincs manapság túl sok nemzeti sorskérdéssel foglalkozó dráma.

Az ősbemutató óta nem sokan vették elő ezt a színdarabot, talán mert azt hiszik, hogy nem érdekes, holott az összes debreceni előadás alatt – és ezt úgy mondom, hogy diákbérlettel gimnazisták is nézték – pisszenés nélkül ámultak rajta, mert ugyanazok a kérdések fogalmazódnak meg benne, amikkel most az újságban találkozni, ugyanazok benne a problémák és a gondok. Aki felelősen gondolkodik, nem mehet el mellette annak ellenére sem, hogy most nem ez a téma van fősodorban és nem ezzel foglalkozik a nagyvilág és sajnos az ország sem. De nekünk akkor is tennünk kell a dolgunkat, ha bizonyos tendenciákkal szemben haladunk.

– Egy interjúban azt mondta, hogy amikor Debrecenbe került, gyökeresen más észjárású világ nyílt meg a szeme előtt. A vidéki gondolkodásról alkotott képét a székesfehérvári Vörösmarty Színház is erősíthette. Mitől ennyire más a vidéki közönség?

____Eredeti-GYHRCSD_0009.JPG

Kubik Anna: A vidéki közönség szórakozni akar és sírni, megrendülni és fölszabadulni, nyitott szívvel ünnepelni

Még él benne valamilyen ünnepélyesség, a külsőségektől kezdve a lelkületig. Vidéken a közönség azért megy színházba, hogy kapjon valamit, és nyitottabb is, mert a budapesti el van kényeztetve, cinikusabb, néha úgy érzi az ember, hogy csak azért megy el egy előadásra, hogy valami hibát találjon, míg a vidéki közönség szórakozni akar és sírni, megrendülni és fölszabadulni, nyitott szívvel ünnepelni. Hátborzongatóan szép a fehérvári nézőtér, aminek öltözetben is mindig megadják a tiszteletet, míg Budapesten már az Operaházban is mindennapos a farmer, a sort és a strandpapucs, amitől én rosszul vagyok. Ezért hosszú évtizedek után magam választottam azt, hogy elhagyom a fővárost. Bár a következő évadra is van meghívásom egy főszerepre, azt mondtam, hogy én jövőre is Debrecenbe és Szegedre megyek inkább. Ha van lehetőségem, akkor járom az országot. Most már tehetem, felnőtt a lányom, az én volt színházam – számomra fájdalmas, de - kiment alólam, így új utakat és új inspirációt keresek. Szegeden az Üvegcipőben Adélt fogom játszani, Bagó Bertalan rendezi, aki a Bakterházat is és nagyon élvezem, hogy ilyen különbözők a szerepeim. Egyszerre játszottam Debrecenben Szabó Magda Régimódi történetéből Rickl Máriát meg a banyát az Indul a bakterházban, Székesfehérvárott. Még most is játszom mindegyiket. Jövőre Debrecenben Az ajtó Emerence vár rám. Nem akarom magam hajszolni, mindig szeretnék örülni annak, hogy a legnagyobb felelősséggel léphetek színpadra s hogy ilyen szerepekkel becsülnek meg, ez mindennél többet ér nekem.

– A közönség versek iránti igénye is inkább vidéken és az országhatárokon túl mutatkozik meg?

Miután annyira kevés helyről van már módjuk verset hallani az embereknek - és kevés kollégám is vállalkozik rá, hiszen nehéz és felelősségteljes dolog egyedül kiállni a pódiumra -, ezért Budapesten is állandók a meghívásaim. Nagyon sokan elítélik a mindennapokban tapasztalt, hihetetlen mennyiségű szabadszájúságot és választják helyette a költészetet, így nem győzök eleget tenni a meghívásoknak, rengeteg a versszerető ember. Azt tapasztalom, hogy egy-egy vers jobban megtalálja az emberek bonyolult lelkivilágát. Sokat vagyok gimnazisták között is, több éve tartunk Székelyföldön verstábort, ahová szavalóversenyek győzteseit visszük el és nagy vetélkedés folyik a helyekért, mert életre szóló élményt ad nekik. Egy ember be tud mutatkozni a verseken keresztül.

– Mikor válik előadhatóvá egy vers?

Nem a szöveg megtanulásától függ, mert utána legalább egy évig még nem is merem elmondani. Idő kell, amíg megérik az emberben és akkor jó, amikor már nem kell a szövegen gondolkodni, hanem úgy tör föl, mintha semmilyen eszközt nem is használnék, mert már annyira a sajátommá vált. Sosem szabad rutinból verset mondani, mert az emberek megérzik, hogy ki van-e spórolva belőle az „akkor és ott” pillanata.

– Egyes ismert szerepekről úgy vélekednek színészek, hogy szándékosan nem nézik meg kollégáik előadásában, így kerülve el, hogy egy-egy elgondolás befolyásolja őket. Az Indul a bakterház című film azonban olyan mélyen égett az emberek tudatába, hogy a Banya újraértelmezése igencsak nagy kihívást jelenthetett.

Nehéz is volt elvonatkoztatni, de magamból kellett kiindulni és nem abból, hogy Horváth Terike milyen nagyszerű volt. Adott egy irodalmi anyag, amit a saját lelkemen keresztül kell átereszteni. Az alapkoncepció azonban megmaradt, továbbra is a butaságról és a babonáról szól, ami bizony ma sem ismeretlen, fel lehet ellene venni a harcot! Az én banyám kedélyesebb a filmbelinél, alapvetően ő sem gonosz, csak egyszerűen odáig vitte őket a sanyarú sorsuk, a tanulatlanságuk és a környezetükben lévő rengeteg babona, hogy haragszik az egész világra, leginkább Bendegúzra, mert egy újabb éhes szájat jelent neki. Ráadásul itt is van egy hierarchia, mert őt üti a főnök, ő pedig a gyereket. Nagyszerűek a kollégák, kiváló a zenénk is hozzá, nagyon szeretem ezt az előadást, két éve játsszuk már és egyszerűen megunhatatlan.

 

Névjegy

Pályája során Kubik Anna szinte a női szerepek teljes repertoárját végigjátszotta. Olyan hősnőket jelenített meg színpadon, mint Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia), Melinda és Gertrudis (Katona: Bánk bán), Tünde (Vörösmarty: Csongor és Tünde), Portia (Shakespeare: A velencei kalmár), volt Réka Sütő András Advent a Hargitán című darabjában és Szörényi-Bródy: István, a király rockoperájában, Gruse Brecht Kaukázusi krétakörében, Jelena Andrejevna Csehov: Ványa bácsijában és Szent Johanna Gyulán, a Várban játszott Shaw-darabban.

Pályáját a Nemzeti Színházban kezdte, tagja volt a Budapesti Kamaraszínház, a Művész Színház, a Thália Színház, majd a Pesti Magyar Színház társulatának. Az új Nemzeti Színház számos előadásának vendégművésze (2002-től), 2013-tól pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház tagja. Olyan filmekben szerepelt, mint a Gyökér és vadvirág, Tanítónő, a Vörös vurstli, a Dada, a Rossz orvos. Híres versmondó, hangját több népszerű külföldi film és sorozat (NCIS, A farm ahol élünk, Médium, Vad angyal) szereplője számára kölcsönzi, rendszeres vendége a Lyukasóra című televíziós irodalmi vetélkedőműsornak, a Bubik István-díj kuratóriumának elnöke. Számos szakmai elismerés birtokosa. Ilyen a Rajz János-díj (1983), a Farkas–Ratkó-díj (1985), a Jászai Mari-díj (1986), az Erzsébet-díj (1987), a Sík Ferenc-emlékgyűrű (2004), az Érdemes művész (2002) elismerés, a Magyar Művészetért díj (1988), a Bartók-emlékdíj (2006), a Kazinczy-díj (2007), a Magyar Örökség díj (2007), a Főnix díj (2007, 2010, 2012), valamint az Iglódi István-emlékgyűrű (2011). Az Országos Színházi Találkozó legjobb női alakítás díja 1986-ban lett az övé, Az Aranyalma díjat 2013 év legjobb színészeként 2014-ben kapta. A film- és tv-kritikusok díját 1989-ben érdemelte ki, az Alternatív Kossuth-díj birtokosa 2009-ben lett, Kossuth-díjban 2011-ben részesítették, Budapest díszpolgárának 2012-ben választották.

GYULAI HÍRLAP • 2015. július 26. 17:49
Kubik Anna: Az, hogy ilyen szerepekkel becsülnek meg, mindennél többet ér nekem
Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)