Az 1848–49-es szabadságharcban számos különleges élettörténetű hölgy vett részt. Elég csak a kettős ügynökként elhíresült Beck Vilmára gondolnunk, vagy a kor nagy írófejedelmét, Jókai Mórt is írásra késztető és az operett világát is megihlető Lebstück Mária alakját felidéznünk. Az utóbbi, akit a színpad Mária főhadnagyként ismer, végigharcolta Buda visszavételét, s az aradi börtönben szülte meg fiát. Tudjuk, hogy a majdnem száz évvel később született operett happy endje nem követte az életben sokat szenvedett „igazi” Mária főhadnagy élettörténéseit. Október 6-a közeledtével felidézzük a tragikus sorsú hős honleány, Pfiffner Paulina alakját, aki Gyula városában önkezével vetett véget életének, s itt (a későbbi megyei kórházban) vívta hosszú haláltusáját.
Pfiffner Paulina Terézia 1825. január 19-én született Mezőhegyesen, apja olasz származású ménesbirtoki főhadnagy (Pfiffner Félix), édesanyja lengyel származású (Müller Anna) volt. Édesnyját korán, tíz évesen elvesztette, édesapját pedig kora ifjúsága idején áthelyezték egy másik, távolabbi állomáshelyre. Az alig húszéves Paulina a férjezett nővérénél, Krisztinánál maradt Mezőhegyesen. Ifjúi lázadó korszakába lépve Pestre utazott, ahol színészként próbálta ki magát. Már ebben a korszakában, a forradalom előtti időkben is férfiruhát öltött, a könnyebb érvényesülés reményében Ligeti Kálmán néven utazott Erdélybe.
Már a szabadságharc kitörésekor katonának állt. A piski csatában érdemeket és sebesüléseket szerzett, s az utóbbi miatt a szebeni kórházba szállították gyógykezelésre. Innen Lengyelországba szolgáló édesapjához utazott – akit ezekben az időkben nyugdíjaztak –, s itt éltek egészen 1851 őszéig. Paulina ekkor újra Magyarországra látogatott nővéréhez, ezúttal az Aradhoz közeli Pécskára. Ügyvédként praktizáló sógoránál talált alkalmazást. A szabadságharcban való aktív részvételért körözték, ezért Pécskáról Csanádapáca irányába menekült, itt érték utol a csendőrök. Innen szállították az ifjú foglyot a gyulai csendőrlaktanyába. A Békés Megyei Levéltárban a Békés-Csanád megyei tiszti főorvosi iratok között maradt meg egy nagyon érdekes dokumentum, amelyet Tormássy Lajos megyei főorvos vetett papírra a saját betegeként kezelt Pfiffner Paulináról. Tormássy jegyzeteiből tudjuk, hogy Pfiffner Paulina egy hétig volt magánzárkában a laktanyában, s egy hozzá került pisztoly segítségével kísérelte meg az öngyilkosságot 1853. szeptember elején, azonban nem halt bele rögtön sebesüléseibe. A kórházban végül hosszú szenvedés után szeptember 29-én hunyt el.
A boncolás során megállapították, hogy a pisztolygolyó a hatodik és a hetedik oldalborda között fúródott be a törékeny testbe. Tormássy nemcsak boncolási jegyzőkönyvet, hanem jellemrajzott is hagyományozott az áldozatról az utókornak: „Pfiffner Paulina 27 éves, nyúlánk, magas, ritka szép egyenes termetű izmos, erős testalkotású, több évek óta Ligeti Kálmán álnév alatt férfiruhában járó, szép műveltségű [nő volt]…”.
A jeltelen sírban eltemetett szabadságharcos méltó síremlékének emelése ügyében 1886-ban gyűjtés indult Gyula városában. Az ekkor alakult szoborbizottság eredményes működése nyomán ünnepélyes keretek között 1888. augusztus 26-án vasárnap délután leplezték le a Szentháromság temetőben Pfiffner Paulina díszes emlékkövét. Az ünnepségen emlékbeszédet mondott dr. Kovács István, megyei főorvos, majd Thúróczy Béla, volt szeghalmi szolgabírói gyakornok költeményét E. Kovács Gyula, a kolozsvári Nemzeti Színház művésze szavalta el. Christo Miklós, árvaszéki ülnök, a hős leány életútját elevenítette fel a nagyszámú közönség előtt. Ezt követően a hűvös augusztusi estén a Korona vendéglő nagy termében a gyűjtés záróakkordjaként jótékonysági bált rendeztek.
