Az űrsiklók és az űrállomás belsejében a légnyomás pontosan akkora, mint a Földön. A hőmérsékletet és a páratartalmat pontosan szabályozzák, így az űrhajósok viszonylagos kényelemben élnek. Napi programjukat tekintve az asztronauták is hasonlóan élnek, mint mi itt a Földön. Esznek, isznak, mosakodnak és alszanak a munka mellett.
Az ételeket kisméretű, előrecsomagolt és egyben fogyasztható adagokban tárolják. A fűszereket az ételhez általában vízben oldva kell adniuk, hogy a szilárd szemcsék ne repülhessenek széjjel. Hiszen ezek a szemcsék súlytalanságban a gyenge légáramlatok révén bárhova eljuthatnak. Szerencsétlen esetben akár érzékeny berendezések belsejében lévő érintkezőkhöz, kapcsolókhoz, vagy ezen kívűl az űrhajósok tüdejébe is bekerülhetnek.
Az alváshoz kikötött hálózsákokat használnak az asztronauták, amelyek megakadályozzák, hogy a gyenge légáramlatok vagy az akaratlan éjszakai mozdulatok következtében elsodródjanak, amíg az igazak álmát alusszák. Emellett a tisztálkodási tortúra is teljesen más az űrben. Az űrállomáson sem mosdó, sem zuhanyzó nem áll a rendelkezésükre. Ha megszeretnék mosni a kezüket, az arcukat illetve a testüket, akkor alkoholos kendővel vagy nedves törölközővel törölhetik át. Hajmosáshoz is száraz sampont használnak, aminek a leöblítéséhez nincs szükség vízre. Az illemhelységben pedig erős légáramlatot használnak, hogy a szivattyú magával tudja ragadni az elkóborolt szilárd és folyékony elemeket, valamint a kellemetlen szagokat. A folyadékok víztartalmát tisztítás után újrahasznosítják, a szilárd állagú anyagokat pedig összegyűjtik és összepréselik, majd az út végén a Földre hozzák magukkal.
Az asztronauták munkájuk egy részét az űreszközön kívül szkafanderben végzik az űrséták alkalmával. A szkafander biztosítja az asztronauta életben maradását a világűrben. Ez a védőruha belélegezhető oxigént ad, bizonyos mértékig véd az űrbeli sugárzásoktól, főleg a Nap szűretlen ultraibolya sugarai ellen, valamint megfelelő hőmérsékletet és légnyomást biztosít az asztronauták számára. A szkafander belső légnyomását olyan alacsonyra szokták lecsökkenteni, amennyire csak az emberi szervezet ezt lehetővé teszi. Ezt a műveletet csak lassan hajthatják végre, mert ha ezt hirtelen tennék, akkor az űrhajósok a búvárok által is ismert keszonbetegségbe esnének. Így az asztronauták a tervezett űrséta előtt a légzsilipben alszanak, és ott az éjszaka folyamán lassan és fokozatosan csökkentik a légnyomást számukra.
Az űrbeli munka során használt segédeszközök is eléggé speciálisak. Minden szerszámnak bírnia kell egyrészt a vákuumot, valamint a ráeső napsugárzás okozta magas hőmérsékletet, illetve a fagyos hideget is. A legtöbb eszközt egy kézzel történő használatra tervezik, mivel az űrhajósnak a másik kezével kapaszkodnia kell. Ezeket az eszközöket egy zsinórral látják el, mely segítségével a szkafanderhez tudják kötni, nehogy egy rossz mozdulattól elrepüljenek az űrbe. Az asztronauták speciális kézi fúrógépeket és csavarforgató berendezéseket használnak. Az eszközöknek egy pisztolyoz hasonló markolata és egy kijelzője van, amelyen be tudják programozni a kívánt fordulatszámot és emellett a forgáskor fellépő erő nagyságát is. Az űrbeli szerelések általános problémája, hogy az asztronauta nem tud mindenhova eljutni, ezért egy speciális robotkarhoz vannak rögzítve, amely segítségével tetszőleges helyre lehet irányítani, az űrállomáson belülről.
Ladányi Tamás felvétele a Discoveryről, amelyet A NASA a nap felvételének választott
Március 8-án este hazánk felett is elhaladó Discovery űrrepülőgép látványos módon mutatta be, hogy hogyan is szabadul meg a tömegfeleslegétől. Az égbolton nem csak egy fénylő pontot lehetett látni, hanem egy abból kiinduló, üstököscsóvához hasonló alakzatot is. A létrejött csóva valójában az űrsiklóból a világűrbe kidobott anyagból állt. Az űrrepülőgépek leszállásuk előtt rendszeresen megszabadulnak a tömegfeleslegüktől, amelyek részben az elektromos áram termelésére szolgáló hidrogén- és oxigéncellák végtermékeként létrejött egyszerű vízből, másrészt az űrhajósok élettevékenységük által termelt folyadékból áll. A kieresztést követően az az anyag gyorsan kristályokká dermed, amelyet a róla visszaverődő napfény révén a Földről is meglehet figyelni.
