Teljes holdfogyatkozás lesz a téli napforduló idején, amelynek sajnos csak az első részét láthatjuk hazánkból. A december 21-ei jelenség az idei év egyetlen teljes holdfogyatkozása. Tiszta égbolt esetén hazánkban a nyugvó holdkorongon figyelhetjük majd meg a teljes árnyék megjelenését. Az esemény napkeltekor kezdődik és délben fog véget érni. A Magyar Csillagászati Egyesület honlapja alapján a félárnyék 6:29:21-kor éri el a holdfelszínt, majd a teljes árnyék 7:32:38-kor jelenik meg. A teljes árnyék 8:40:48-kor fogja elnyeli Holdunkat, és onnan csak 9:53:09-kor bukkan elő. Bő egy órát kell majd várni, hogy a teljes árnyék levonuljon, amely 11:01:19-kor fog bekövetkezni. A félárnyék viszont csak 12:04:28-kor hagyja el az égi kísérőnk felszínét. Azon szerencsések, akik megfigyelhetik ezt a fogyatkozást, a Hold déli részeit jóval sötétebbnek fogják látni, mint az északit. A teljes fogyatkozást Észak- és Közép-Amerika területéről lehet majd figyelemmel követni. Viszont részlegesen megfigyelhető lesz Európában, Afrika északnyugati részén, valamint Ausztrália némely területén is.
Holdfogyatkozás akkor jön létre, ha a Föld a Nap és a Hold közé kerül, és a Föld árnyéka vagy félárnyéka a Holdra vetődik. A teljes holdfogyatkozás során az égi kísérőnk teljesen a bolygónk árnyékába kerül. Ilyenkor azonban mégsem sötétedik el teljesen a holdkorong, hanem fénye narancsvörösre változik. Ennek oka, hogy a földi légkörön szétszóródó fény halvány derengést teremt a teljes sötétség helyett. Részleges holdfogyatkozásnak pedig akkor lehetünk tanúi, ha a Hold csak részben lép be a Föld árnyékának belső részébe. Ilyenkor a bolygónk szürke árnyékot vet a Hold felszínének egy részére.
Régen számos kultúrában úgy vélték, hogy a holdfogyatkozás éhínséget, járványt vagy más katasztrófát jelez előre. Több régi kultúrnépnél felbukkan az a nézet, hogy fogyatkozáskor egy szörny, vagy sárkány falja fel a Napot illetve a Holdat. A magyar nép körében is élt még a 18-19. században a hiedelem, hogy a fogyatkozás idején a „markoláb” vagy másként a „martalóc” falja fel a Napot, vagy a Holdat. Más hiedelem szerint a napfogyatkozások idején a Holdban lakó szellemek az árnyék kúpjában a Földre suhannak, hogy azután holdfogyatkozáskor a földárnyékon visszaszálljanak kísérőnkre. Japánban viszont még a mai napig akadnak olyanok, akik befedik a kútjaikat holdfogyatkozáskor, hogy az árnyék meg ne mérgezze a vizüket. Egyes kultúrákban az is szokás volt, hogy lövöldöztek, kiáltoztak, edényekkel vagy más módon csaptak zajt, hogy elijesszék a Holdat, illetve a Napot felfaló szörnyeteget. A Napot felfaló, vagy a Holdat eltakaró sárkány emléke ma is él a tudományban, mivel a Hold pályájának metszéspontjait a Föld-pálya síkjával, drakonikus, vagyis „sárkány” pontoknak szokták nevezni.
Talán a legismertebb az 1504. február 29-ei jamaicai teljes holdfogyatkozás esete. Amikor Kolumbusz és a legénysége kifogyott az élelemből, és ráadásul a szigeten élő bennszülöttekkel is ellenségesé vált a viszonyuk. Kolumbusz végső elkeseredésében kikereste a Regiomontanus híres kalendáriumából, hogy aznap este a koraesti órákban teljes holdfogyatkozás lesz majd látható. Összehívta a törzsfőnököket arra az időpontra és megfenyegette őket, hogy Isten megharagszik rájuk, ha nem látják el élelemmel. A Holdat istenként tisztelő bennszülötteket rémület fogta el a fogyatkozás látványára, és könyörögtek az admirálisnak, adja vissza nekik. Amikor a fogyatkozás véget ért, az indiánok Kolumbusz minden kívánságát teljesítették.
