Az idei évben Erkel Ferencre, 200 éve született zeneszerzőnkre emlékezett Gyula város. Dr. Görgényi Ernő polgármester az emlékév eseményeit méltatta és sorolta szinte vég nélkül. Gazdag programkínálatban volt részünk, amely kezdődött a március 15-ei történelmi hangversennyel, bemutatták a Best of Erkelt, a Hunyadi Lászlót a várszínházban, az Erkel Diák Ünnepek alatt és kívül számos vetélkedő viselte zeneszerzőnk nevét. A Tudományok iskolája ismeretterjesztő sorozat a művelődési házban, az Erkel Társaság konferenciája a Mogyoróssy János Könyvtárban, az Erkel Ex Libris kiállítás a Corvin János Múzeumban, a bicentenáriumi nemzetközi sakkverseny, mind Erkel előtt tisztelgett, csakúgy mint a szobor felújítása, a Steinway zongora átadása, valamint az Erkel Emlékház teljes felújítása. Történelmi esemény volt, amikor Románia fővárosában Erkel operái hangzottak el.
- Nem tudom azonban magamba fojtani, hogy az Erkel bicentenáriumi emlékév megrendezésében városunk mintha egy kicsit egyedül maradt volna, de bízunk benne, hogy nagy szülöttünk, ha most letekint reánk, akkor nincs miért szégyenkeznünk – mondta dr. Görgényi Ernő beszédében.
A műsor első részében a Debreceni Filharmonikus Zenekar híres Erkel-darabokat adott elő. A Hunyadi nyitány után népszerű áriák hangoztak el a Hunyadi László és Bánk bán operákból. Mátyás, V. László, Gara nádor, Bánk, Melinda, Petúr és mások áriáit elismert énekesek, Rendes Ágnes, Cselóczki Tamás és Wagner Lajos előadásában hallhattuk.
A szünet után következett Tóth Péter Erkel-díjas zeneszerző, az Óbudai Társaskör művészeti vezetőjének oratóriumának, a Magnificat Hungarorum ősbemutatója, amit az alkotó Gyula város felkérésére, Erkel születésének 200. évfordulójára, 2010-ben írta vegyeskarra, gyermekkarra és szimfonikus zenekarra.
- Ahogy Erkel ötvözi korának magyar - vagy magyarnak hitt zenéjét – korának legmagasabb színvonalú, európai műzenéjével, létrehozva a magyar klasszikus zenét, úgy ötvözi a Magnificat Hungarorum a középkori kódexek magyar szövegeit a latin, egyházi szövegekkel. A két szöveg kommentálja egymást – hallhattuk a mű előzetes bemutatásában.
Az oratóriumok hagyományosan bibliai eredetű témáját a Debreceni Kodály Kórus, valamint a Lautitia Gyermekkar mesterien megírt szólamai adták, amiben a kórusrengetegben különféleképpen elkülönülő, szoprán-, alt-, basszus-, illetve női-, férfi-, és gyermekhangok egymásnak válaszolgatva, vagy egymást kiegészítve vokális egészet teremtettek a műben. A szövegben, az égiek dicsőítése és segítségük kérése egybehangzó a himnusz műfajának hasonló pátoszával. A Kocsár Balázs által vezényelt debreceni zenész- és hangszererdő tőlük megszokott világszínvonalú profizmussal játszott. Összeszokottságuk és a karmester által, crescendo-ik, poco ritardando-ik óraműszerű pontossággal és dinamikusan zengtek a térben, teljessé téve a vox humanát, az emberi hangot.
A megkapó remekmű nem egy Erkel Ferencről szóló alkotás, annál több. Műfaja nemcsak a himnuszéhoz hasonlatos, hanem Erkel egyik legfontosabb gondolatával, törekvésével – a nemzetünket érő isteni kegyelemmel foglalkozik. Klasszikus, ugyanakkor mai hangvételű, közérthető és átélhető. Tóth Péter állhatatosságával és tehetségével méltóképpen, művével – mintegy protokoll nélkül – „személyesen” tette tiszteletét Erkel mester előtt.
