Implom József
Fotó: Gyulai Hírlap
A gyulai téglagyár területén 1941-ben feltárt temető szarmata, honfoglalás és államalapítás kori emlékanyagát mutatja be Fodor István, Szatmári Imre és Vörös Gabriella közelmúltban megjelent, Ásatás háború idején című kötete, amely a Monográfiák a Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszékéről sorozat 9. és a Gyulai Katalógusok 15. darabja.
A könyvről Liska András, a gyulai Erkel Ferenc Területi Múzeum szakmai vezetője, a kötet egyik szerkesztője beszélgetett nemrégiben a Kossuth Rádió Regényes történelem című műsorában a szerkesztővel, Kiss Péter Ernővel.
„Tudományos szenzációval lepte meg a régészeti szakmát és az érdeklődő laikusokat a Szegedi Egyetem és a gyulai Erkel Ferenc Területi Múzeum. Olyan kötetet jelentettek meg, amely egy mostoha sorsú régészeti feltárás szétszóródott, még fellelhető tárgyait igyekezett 2022-ben rendszerezni, dokumentálni, és frissíteni a tudományos következtetéseket. A gyulai téglagyár területén 1941-ben tárt fel a városi jó nevű múzeumvezető, Implom József egy magyar honfoglalás kori temetőt. A II. világháború és az azt követő évtizedek viharai azonban nemcsak Implomot sodorták el a múzeumból, hanem megsemmisítették a leletek jelentős részét és az Implom által még 1942-ben elkészített ásatási dokumentációt. Azután pedig: több okból is, hosszú szünet, 1942-től, 2022-ig” – olvasható a műsor összefoglalójában.
Liska András elmondta: Implom, aki 1928-ban került a gyulai múzeum élére, Gyula határában csaknem száz sírból álló honfoglalás kori temetőt tárt fel, amely leletanyagát és történeti vonatkozásait tekintve is országos érdeklődésre tarthat számot.
A szakember felidézte: már maga a feltárás is nehézségekbe ütközött, hiszen a Békéscsabára munkaszolgálatra berendelt múzeumigazgatónak naponta kerékpárral kellett átjárnia a szomszéd városból az ásatás helyszínére, hogy levezényelje a munkálatokat.
A műsorban felelevenítették: az Implom által készített ásatási dokumentáció és a tárgyak egy része a második világháború alatt elveszett. Mint elhangzott, a gyulai múzeumban, a mai Implom József általános iskola épületében, 1944-ben hadikórházat rendeztek be, a múzeum anyagát pedig felhordták az épület padlására, amit a szovjet katonák vécének használtak.
KIÁLLÍTÁS Az egykori gyulai múzeumban, a mai Implom-iskolában
Fotó: Gyulai Hírlap
Liska András arról is beszélt, hogy Bálint Alajos, a szegedi egyetem régész professzora gyulai látogatása után, 1952-ben hívta fel a szakma figyelmét arra, hogy hogy a település múzeumában értékes honfoglalás kori leletanyag található rendezetlenül, dokumentáció nélkül. Bár a korszak kutatói néhány tárggyal foglalkoztak, és több publikációban is megjelent a leletanyag, annak tudományos feldolgozása nem történt meg, az ugyanis a dokumentáció hiánya miatt akadályokba ütközött.
Az 1970-es évek második felében Fodor István régész foglalkozott a leletanyaggal, majd a 2020-as években Szatmári Imre régész összesítette az „információmorzsákat”. Utóbbi az 1990-es években kezdett hozzá a feldolgozáshoz, amely során kiderült, a honfoglalás kori temető területén egy nyolc-tíz sírból álló szarmata kori temető is előkerült, amiről még maga Implom se tudott. A leletanyagnak ezzel a részével Vörös Gabriella régész foglalkozott.
A gyulai múzeum szakmai vezetője a honfoglalás kori leletek jelentőségéről kifejtette: a környéken feltártak más, ebből a korból származó síregyüttest is, de ilyen gazdagságú, ekkora sírszámú és ilyen hosszú ideig használt temető nem került elő. Elhangzott: a gyulai honfoglalás kori temető soros rendszerű, ezeket váltották fel a templomok körül épült temetők.
A műsorban arról is szó volt, hogy a 10. századtól a 11. század végéig, 12. század elejéig használt köznépi temető kapcsán Gyula településtörténetével kapcsolatban is megfogalmaztak okfejtéseket a szakemberek. Liska András elmondta: a város egykori plébániatemploma, az 1971-ben előkerült „törökzugi templom” építése és a téglagyári temető felhagyása ugyanabban az időszakban történt. Ez azt jelzi, hogy Gyula mezőváros alapítása a 12. század elejére tehető, noha az a pápai tizedjegyzék, ahol Gyulát először említik, 1332-ből származik.
