Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Az ünnep mindig érték

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • HÍREK • 2022. október 24. 13:08
Az ünnep mindig érték
Dávid Péter október 23-i ünnepi beszéde

Dávid Péter 

Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba 

Tisztelt Ünneplő Közönség! Kedves Ismerősök és Ismeretlenek!

 

Mielőtt elkezdeném a beszédemet, engedjék meg, hogy elmondjam, mennyire megtisztelő számomra, hogy itt lehetek, hiszen előttem sokan – kiváló szónokok – kiváló beszédet mondtak el az 1956-os forradalom emlékére. Igyekszem – nem utolérve, de talán mégis megközelítve őket – arról beszélni ma, hogy miért is vagyunk itt, ismerősök és ismeretlenek.

Amikor sok ember összegyűlik egy helyre, az mindig feltűnő, és mindig felmerül a kérdés, hogy miért gyűltek össze, mi késztette őket arra, hogy együtt legyenek. Az iskolában, a tanári szobában van egy információs tábla, amire a helyettesítéseket, jó és rossz híreket szokták kiírni, és amikor köré gyűlnek a kollégák, mindig az az első kérdés, hogy mi történt. Miért van ott együtt annyi pedagógus? Mennyivel jogosabb kérdés ez akkor, amikor sok ember – ismerősök és ismeretlenek – gyűlik össze, hogy egy ilyen ünnepségen részt vegyen, mint ez a mai.

Ha megkérdeznénk néhányukat Önök közül, hogy miért is jöttek el, lehet, hogy a fiatalabbak – a diákok – között akadna olyan, aki azt mondaná: mert kötelező volt. Vagy mert ötöst kapnak történelemből, ha eljönnek a megemlékezésre. Néhányan talán azt mondanák, hogy itt lehet találkozni – a sok ismeretlen ellenére – néhány baráttal, ismerőssel, akikkel jót lehet beszélgetni. Vagy lehet, hogy olyanok is akadnak Önök között, akik megélték ’56-ot, akik azért jöttek el, mert konkrétan szemtanúi, fültanúi voltak az akkori eseményeknek. Nemrég az Október 23. Alapítvány rendezett egy kis ünnepséget az ’56-os veteránok számára, és sajnos ma már nagyon kevesen élnek közülük. De biztosan van olyan mégis az itt lévők között, aki megélte azokat a napokat.

Én azt mondom, hogy mégsem azért ünnep egy ünnep, és mégsem azért vagyunk itt együtt, mert kötelező, mert ötöst kapunk érte, mert szeretnénk ismerősökkel találkozni, vagy mert megélték azokat a napokat, ennél többről van szó, ha egy ünnepre összegyűlünk.

Merthogy mi is az ünnep?

Ha megkérdezünk valakit, hogy a karácsony ünnep-e, nem sokan lesznek olyanok, akik azt mondanák, hogy nem ünnep. Ha március 15-ét megkérdeznénk, ünnep-e, szerintem nagyon kevesen vonnák kétségbe március 15. ünnep voltát. És természetesen október 6-a is ünnep.

Némiképp más a helyzet október 23-val. Noha nincs olyan történész ma Magyarországon, aki kétségbe vonná, hogy az 1956-os események forradalom volt. De, ha hiszik, ha nem, azért ma sem egyértelmű a forradalom megítélése. Csak hadd említsek egy személyes példát. Nagynéném 1956-ban Budapesten tartózkodott, gyógyszerésznek tanult. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi történt akkor ott, először csak annyit mondott, hogy ki sem mozdult a kollégiumból. Később azonban elárulta, hogy ő is ott volt október 23-án a Parlamentnél, de amikor Gerő Ernő akasztását követelte a tömeg, ő elhagyta a helyszínt, és hazament a kollégiumba. Azért azt is megtudtam tőle, hogy ő is rejtegetett röplapot, de amikor híre ment, hogy mindenkinek a szekrényét átvizsgálják, megszabadult tőle. Fiatal volt még akkor, megrémítették az események, a szobájukba behallatszó robbanások és géppisztolykereplés. Nem azt látta 1956-ban, amit ma mi látunk. De hogy lássuk, mennyire nem egyértelmű a forradalom megítélése, még egy példát hozok. Ha hiszik, ha nem az egyik közösségi internetes oldalon létezik olyan csoport, aminek az a neve, hogy „1956 ellenforradalom”. Én úgy gondolom, október 23. ezek ellenére is ünnep.

De akkor mi teszi ünneppé az ünnepet? Miért is vagyunk itt: ismerősök és ismeretlenek? Bizony azért, mert az ünnep valamilyen értéket képvisel, valami olyasmi értéket, ami miatt megéri sok embernek összegyűlni egy helyre, sok ismerős és ismeretlen embernek. A kérdés tehát az, hogy 1956, a forradalom hordoz-e olyan értékeket, ami miatt összegyűlhetünk. Én azt mondom: mindenképpen.

Mik ezek az értékek? Nem arról fogok beszélni, hogy vajon érték-e egy igazságtalan, elnyomó rendszer ellen fellázadni, forradalmat kirobbantani, akkor is, ha a győzelemre vajmi kevés esély van. Mert az értékek sohasem valami ellen irányulnak. Sajnos nagyon megszoktuk azt, hogy mindig valami ellen kell felszólalnunk vagy cselekednünk, hiszen a politikai közbeszéd sajnos ilyen. De az igazi érték, az nem valami ellen irányul, hanem felmutat. Felmutat valami olyan fontosat, lényegeset, amit sokan, akár mindenki lényegesnek és fontosnak fogad el.

Még október 23. előtt Szegeden fogalmazta meg a Magyar Egyetemisták és Főiskolások Szövetsége a 16 pontot, amely a forradalom értékeit gyűjti össze közérthető formában. Én is szegedi egyetemista diák voltam, bár szerintem még mindig az vagyok, mert a szegedi egyetemistaságot nem lehet kinőni. Aki szegedi egyetemista volt, az is marad. És mindig büszkeséggel tölt el, hogy valamennyire azért Szegedről indult a forradalom. Az Auditorium Maximumnak, a nagyelőadónak a falán ott az emléktábla, abban a teremben, ahol én is hallgattam az előadásokat.

A 16 pont pedig, amit Szegeden, és később Pesten is, elfogadtak az egyetemisták, és aztán az országban még nagyon sok helyen nagyon sokan, jól leképezi azokat az értékeket, amelyeket 1956. október 23. mutat meg, és amelyekért most itt vagyunk együtt ismerősök és ismeretlenek.

Az első pont ezek közül a szovjet csapatok kivonására vonatkozik, de az e mögött meghúzódó érték a nemzeti önrendelkezés, az, hogy egy nemzet a saját sorsát irányítja. Persze itt, Közép- vagy még inkább: Köztes-Európában, a kényszerpályák és nehézségek és nagyon gyakran a múltból örökölt tehetetlenségek miatt nagyon nehéz önállónak lenni, de ettől még a nemzeti önrendelkezés mégiscsak érték, ezt szerintem senki sem vonhatja kétségbe.

A 16 pont között megtalálhatóak az olyan demokratikus értékek is, mint az általános, egyenlő, titkos választások. Az, hogy az emberek beleszólhassanak az őket irányító politikai hatalom működésébe, hogy dönthessenek a saját sorsukról, ez is olyan érték, amit nem lehet nem értéknek tekinteni.

Van olyan pontja is a 16 pontnak, ami a kommunista diktatúra vezetőinek megbüntetését követeli. Ez persze olyannak tűnik, mint ami valami ellen irányul, ám a jog és az ahhoz kapcsolódó igazság egyértelműen értékek. Különösen így van ez, amikor az ártatlanul elítéltekkel kapcsolatban nyilatkozik a 16 pont. És erről mi, gyulaiak is sokat tudhatunk, hiszen ’56-os mártírjainkat, Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt is lényegében ártatlanul végezték ki.

Szól a 16 pont a nyilvánosság, a sajtó szabadságáról is, ami megint csak egy olyan érték és emberi jog, amit senki sem vonhat kétségbe.

Végül helyet kaptak a forradalmárok követelései között a nemzeti jelképek is. Új, nemzeti jellegű címert követeltek a 16 pontban, március 15-ét és október 6-át pedig ünnepnek szerették volna nyilvánítani. Ki vonná kétségbe a címer és a már említett nemzeti ünnepeink érték voltát?

És olyan értékeket is felmutat 1956, ami nem fogalmazódik meg a 16 pontban. A bátorságot és a kiállást ezek mellett az értékek mellett. November 4-én a szovjet csapatok támadást indítottak, hogy leverjék a forradalmat, és jóllehet még sok helyen kitartottak a forradalmárok, a végét előre lehetett sejteni. Mert mit tehetett az néhány ezer fegyveres a világ legnagyobb hadseregével szemben? A győzelem, és az, hogy a Nyugat majd segítséget nyújt, mindvégig illúzió volt. De a bátorság és az értékek melletti kiállás sosem illúzió, az valami olyasmi, ami miatt összegyűlhetnek az emberek egy ünnepi alkalomkor.

Nemcsak azért jöttünk most ide együtt, ismerősök és ismeretlenek, mert kötelező, mert találkozni szeretnénk a barátainkkal, hanem mert az ünnep mindig érték. Ha megkérdezném most Önöktől, hogy a felsorolt értékek – a nemzeti önrendelkezés, a demokrácia, a jog és igazság, a szólás- és sajtószabadság és a nemzeti jelképeink – valóban értékek-e, szerintem mindenki igennel válaszolna. Így aztán, talán, mégsem vagyunk egymás számára annyira ismeretlenek. Ezért gyűltünk ma itt össze együtt: mi ismerősök és ismerősök.

Köszönöm a figyelmet!

Összes cikk - lent (max 996px)
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)