Akár a kültéri sziklamászásra is felkészülhetünk általa, de egyébként is izgalmas kihívás a beltéri falmászás. Sikerélményt kínál, számos izmot megmozgat, ráadásul a fal jóval biztonságosabb, mint ha a természetben másznánk.
A beltéri falmászás a sziklamászás egyre népszerűbb formája, amelyet mesterséges szerkezeteken hajtanak végre. Ezek utánozzák a kültéri sziklát. A világ első ilyen fedett mászótermét 1974-ben Erich Abram avatta fel Bolzanóban, Olaszországban.
Az Unibet adatai szerint beltéri mászótermek elterjedése növelte a mászósport elérhetőségét, ezáltal a népszerűségét is. A környezeti feltételek – a mászófelületek szerkezeti épségétől a felszerelés kopásáig, a felszerelés megfelelő használatáig – ilyen körülmények között jobban ellenőrizhetők. A beltéri mászás ezért biztonságos és barátságos bevezetés lehet a kültéri sportba.
Az első beltéri falak elsősorban téglából készültek, ami korlátozta a fal meredekségét és a kéztámaszok változatosságát. A közelmúltban a beltéri hegymászó terepet már rétegelt lemezekből építik fel fémvázra, csavarozott műanyag kéz- és lábtámaszokkal, és néha műanyag textúrával is bevonják, hogy így szimulálják a sziklafalat. A legtöbb hegymászóversenyt is mászótermekben rendezik, így ezek a beltéri falmászáshoz tartoznak.
Hogy néz ki egy beltéri mászófal?
A mászófal egy mesterségesen épített fal kéz- és lábtartókkal, amelyet általában beltéri mászáshoz használják, de néha szabadban is elhelyezhető.
Némelyik fa- vagy téglaszerkezetű, ám a legtöbb modern falon a leggyakrabban vastag multiplex táblát használnak, amelybe lyukakat fúrtak.
Az utóbbi időben népszerűvé vált az acél és az alumínium is. A falon kötelek is rögzíthetők, de használható a sziklamászás vagy boulderezés előtti gyakorláshoz is – olvashatjuk a pariubet.ro oldalon.
A texturált felületen és a tartókon túl a fal tartalmazhat olyan felületi struktúrákat, mint például bemélyedések és dudorok, kiszögellések vagy repedések formájában. Ezeket a falakat úgy alakították ki, hogy utánozzák a kültéri sziklák körülményeit.
Különbségek a szabadtéri sziklamászáshoz képest
A beltéri és kültéri mászás technikáiban, stílusában és felszerelésében is eltérő lehet. A mesterséges falmászás, különösen beltéren, sokkal biztonságosabb, mivel a tartók szilárdan rögzíthetők, a környezeti feltételek pedig szabályozhatók.
A beltéri mászás során a kéztámaszok jól láthatók, ellentétben a természetes falakkal, ahol a megfelelő tartás vagy támasz megtalálása kihívást jelenthet. A mesterséges falakon a hegymászók valamelyest korlátozott útvonalat követnek, míg a természetes falakon a fal felületének minden lejtőjét vagy repedését használhatják. Néhány tipikus sziklaképződményt nehéz lehet mászófalakon utánozni.
