Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A málenkij robotra elhurcoltak hazatérésének 74. évfordulójára emlékeztek július 17-én a németvárosi Szent József-templomban.
A megemlékezés hálaadó szentmisével kezdődött, amelyet Kovács Péter esperesplébános celebrált, majd Mittag Mónika, a gyulai német nemzetiségi önkormányzat elnöke köszöntötte a megjelenteket.
Kiemelte: emlékezni és hálát adni gyűltek össze a templomban. Tudják, hogy a múltat már sem jóvátenni, sem szőnyeg alá söpörni nem lehet, mégis hálával tartoznak Istennek azért, hogy őseiket, akik elhurcoltak a robotmunkára, hazavezérelte.
A folytatásban Berndt Richárd olvasott fel részleteket egy túlélő naplójából, majd Görgényi Ernő polgármester mondott emlékbeszédet.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A városvezető hangsúlyozta: 1945. január 10-én egy 53 marhavagonból álló szerelvény indult el Gyuláról a donyec-medencei szénbányák felé. A kocsikba 1500 embert, közülük 550-en voltak gyulaiak.
Mint mondta, még ma is hálásan emlékezünk a gyulaiak hazatérésére, de nem felhőtlen az öröm, hiszen az 550 főből 64-en sosem látták viszont szülőföldjüket, akik pedig hazatértek életre szóló testi és lelki sérüléseket szereztek. A betegek és gyengélkedők egy része már 1945 őszén hazajutott, de a legtöbb gyulai 1948. július 17-én ért haza, a németvárosiak azóta tartanak minden évben hálaadó szentmisét.
Görgényi Ernő hozzátette: az 550 nem egy puszta szám vagy névsor, hanem 550 emberi sorsról van szó, olyan emberekről, akik nem tudták, hogy mi lesz velük, akiknek fogalmuk sem volt, hogy hazatérhetnek-e valaha a szeretteikhez, illetve szó van több ezer gyulai polgárról, akiknek rokona, barátja volt azon a vonaton. Az itthon maradtak ugyanabban a bizonytalanságban élték életüket, mint azok, akiket elhurcoltak.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A polgármester köszönetet mondott Kovács Lajosné Murvai Zsuzsannának, a K. Schriffert Hagyományőrző Kör elnökének, aki tíz évvel ezelőtt jelentette meg a Málenkij robot – Az orosz bányákba deportált gyulaiak emlékére című könyvet, amelyben adatok, illetve interjúk olvashatók a túlélőkkel, ezek pedig ma már nem lennének összegyűjthetők.
– Senki se gondolja azt, hogy az emberiség többé bizonyosan nem követi el azokat a bűnöket, amelyeket ma minden épeszű és ép erkölcsi érzékű ember elítél – fogalmazott a városvezető. Mint mondta, a tavalyi megemlékezésen még senki sem tudta volna elképzelni, hogy hamarosan véres háború dúl majd a szomszédunkban, éppen azon a vidéken, ahol annak idején a gyulai németek is kényszermunkát végeztek.
A beszéd után a jelenlévők megkoszorúzták a Málenkij robot emlékművet, majd a német klubba invitáltak mindenkit.
