Rakovszky Zsuzsa költő, író és műfordító volt az ünnepi könyvhét vendége
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Első alkalommal láthatta vendégül a Mogyoróssy János Városi Könyvtár a neves írónőt Gyulán a 93. Ünnepi Könyvhét apropójából.
Rakovszky Zsuzsával (Sopron, 1950) Kossuth-díjas magyar íróval, költővel, műfordítóval, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagjával Dézsi János könyvtárigazgató beszélgetett. Az írónő a társalgás elején felemlegette soproni hétköznapjait, amelyből kiszakadva városunkba érkezett. Sajnálatát fejezte ki, hogy már nem sétáltathatja szülőtelepülésén szeretett kutyusát, amellyel többször lencsevégre kapták, hiszen az eb elpusztult. Sokat mesélt a város átalakulásáról, amelyet gyerekkora óta tapasztalt, kiderült, ugyanúgy létezik „soproniság” is, amint gyulaiság. A fővárosi évei alatt (1975 és 1978 között az Állami Gorkij Könyvtárban, 1978 és 1981 között az ELTE angol tanszékének könyvtárában volt könyvtáros, 1982-től 1986-ig szerkesztő a Helikon Kiadónál) sem tudott azonosulni a nagyvárosi léttel. Máig Sopronban él, 2016 óta a város díszpolgára. Budapesti tartózkodását az egyetemi évek alatt használta ki leginkább (ELTE-BTK, magyar-angol szak, 1975). Már akkor analitikusabb, introvertáltabb életvitelt képviselt, megfigyeléseit verseskötetekben összegezte (első 1981: Jóslatok és határidők; utolsó: Állapotváltozások. Válogatott versek, 1981–2019). 1986-tól szabadfoglalkozású írónő, rengeteget fordít, civilben effektíve ebből tartja fenn magát. Legismertebb, legnépszerűbb fordításai, amelyeket említettek: Wordsworth és Coleridge versei; Henrik Ibsen drámái (Peer Gynt); Stephenie Meyer: Alkonyat-sorozat; Lucy Maud Montgomery: Váratlan utazás; A. Munro könyvei.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Alkotói szabadságát az a meglátás adja, hogy mindent meg kell jegyezni, mint egy pincér, aki kiszolgálja a vendéget. Az író is így szolgál, megfigyel, ötletel, kitalál, elképzel és megvalósít. Ezek a megfigyelések már a korai kötetekben szerepverseket (pl. mi lenne, ha narkósként tengne), stílusgyakorlatokat eredményeztek. Igyekezett kitalálni egy olyan kortárs versnyelvet, amelyen hitelesen meg tud szólalni. Ehhez Vas István, Arany, Babits, T. S. Eliot, Yeats, illetve Weöres formanyelvét és mintáit használta alapul. Írói munkásságában a nagy áttörést – a korábban is aktív kritikai érdeklődés mellett – a próza felé való fordulása hozta. A kígyó árnyéka (2002) c. első regénye már a Magvetőnél jelent meg. Ebben a 16. sz.-i történetben észrevehetően nagy jelentősége van az álmoknak. Már a korai regényekbe rendkívül erősen beépült C. G. Jung (svájci pszichoanalitikus) tudatszemlélete: a személyességtudat, az árnyéklét-szemlélet, egyes psziché-archetípusok, mitológiai utalások, kollektív arche-mesék. A Boldog vég (2020) c. novelláskötet különlegességét is az adja, hogy a szereplők olyan hétköznapi hősök, akik a XX. század nagyívű történelmi forgatagában élik meg kisszerűnek ható mindennapjaikat, tipikusak, de éppen ettől reálisak és tökéletesen aktualizálhatóak. Vagyis röviden: a novellák bármelyikünkkel megtörtént eseménysort ábrázolnak. Előkerülnek párkapcsolati traumák, generációs különbségek, szerelmi csalódások. A groteszkségük, értékítéletbeli torzulásuk abból származik, hogy nincs katarzis a művek végén. Persze, hogy nincs, hiszen Rakovszky bevallása szerint maga az élet is ilyen: nincs a végén happy end. Ennek ellenére a végén megemlítette, hogy volt olyan novelláskötete, amelyen hallotta az embereket hangosan nevetni. Ezen maga is mosolygott…
A fiataloknak zárásképpen ezt üzente: „Odafigyelést és sok-sok érvelést kívánok!”
