– Nemrég jelent meg, és csak a YouTube-on már majdnem 200 ezer megtekintésnél jár a Könnycseppek című dalotok, amit te békedalnak nevezel. Nyilvánvaló, hogy az orosz–ukrán háború volt a kiváltója, de hogyan jött ez a művészi reakció, hogyan jött a dal ötlete, ihlete?
– Szirmai Móni Kárpátaljáról származó énekesnővel már a sajtóirodám miatt együtt dolgozunk, az ő felkérésére született a dal. Mindannyian (Móni, a TikTokról ismert Fedor Kyra, valamint a Dirty Slippers tagjai) a lehetőségeinkhez mérten már az első pillanattól igyekeztünk kivenni a részünket a menekültek megsegítéséből. Több gyűjtőpontra is vittünk adományokat, tolmácsoltunk, kinn voltunk a pályaudvarokon, munkát adtunk többeknek, de úgy éreztük, szeretnénk többet tenni. Zenészként, alkotóként a legjobban pedig dalban tudjuk kifejezni a gondolatainkat. Így született meg a Könnycseppek.
– Hogyan működött a dal elkészítésében ez a szokatlannak tűnő hármas felállás?
– Természetesen nem volt kérdés, hogy Szirmai Móni mint „ötletgazda” szerepelni fog a dalban. Szeretem, ahogy énekel, és barátság köt minket össze. Ugyanezt tudom elmondani Fedor Kyráról is, akivel 10-12 éve egyengetjük egymás útját, mindig ott voltunk egymásnak, ha kellett egy biztató szó, vagy ha segíteni tudtunk a másikon. Régóta szerettem volna egy közös dalt készíteni vele, annak ellenére, hogy alapvetően a Dirty Slippersnél mi nem szoktunk koprodukcióban gondolkodni, hiszen aktívan turnézó zenekar vagyunk, Bodrogközy Rita és én is énekelünk, így nem érezzük ennek a hiányát. Viszont amikor megírtuk a Könnycseppeket, akkor éreztem, hogy ez a tökéletes pillanat, amikor fel kell hívnom Kyrát, aki azonnal igent mondott.
– Milyen volt a dal fogadtatása a hallgatók és milyen a zenekritika körében? Nem értek-e támadások amiatt, hogy egy olyan, az országot sajnos ennyire megosztó ügyben szólaltatok meg, mint az orosz agresszió?
– Nem kaptunk semmilyen kritikát, beszólást, és a közösségi médiás oldalainkra is csak pozitív visszajelzések érkeztek, amiért hálásak vagyunk, hiszen ez azt mutatja, hogy sikerült átadni a dal üzenetét. A rádiók többsége azonnal mellé állt az ügyünknek, és elkezdték sugározni, fontos tévéműsorokban mutattuk be a klipet, és a legolvasottabb online hírportálok is azonnal beszámoltak róla. Szerintem ez annak köszönhető, hogy ennek a dalnak az üzenete a béke- és a szeretethirdetés, nem foglal állást egyik oldal mellett sem. Ráadásul a dalszöveget a menekültek személyes történeteiből írtuk, így mindannyian bele tudjuk képzelni magunkat azokba a borzalmakba, amiket ők sajnos átéltek. Számomra pedig ez az őszinteség és hitelesség kiemelten fontos, megérzik az emberek, ha valóban szolidaritást mutatsz a bajba jutottak felé. Mi pedig mindig is egy ilyen érzékeny zenekar voltunk.
– Igen, ahogy említetted is, nem ez az első eset, amikor társadalmi-közéleti témában megszólaltok, annak idején az Élned kell című, országos hírnevet hozó szám ugye a méhnyakrák elleni kampány reklámdala volt. Miért érzed, érzitek fontosnak, hogy ilyen ügyekben alkotói eszközökkel is mondjatok valamit?
– Én teljesen őszintén azt gondolom, hogy ha közszereplőként, zenészként az ismertségünket arra tudjuk használni, hogy ezzel segíthetünk a bajba jutott embertársainkon, akkor ezt kötelességünk megtenni. Aki követ minket a közösségi média oldalakon, annak, bízom benne, feltűnhetett már, hogy mi soha nem csinálunk botrányokat, nem veszekszünk, vitatkozunk senkivel nyilvánosan, nem ítélkezünk senki felett, csak pozitív, motiváló és bátorító dolgokat teszünk közzé. A dalok pedig az utókor számára is megmaradnak, tehát felelősek vagyunk azért, hogy a jelenben is és jövőben is olyan ügyekről énekeljünk, amely a társadalmunknak és az embereknek a hasznára váljanak.
– Egy a dalról szóló korábbi újságcikk szerint a Könnycseppek producere az angol George Shilling. Vele már dolgoztatok együtt korábban is. Hogyan jött a szakmai kapcsolatotok annak idején, és mit szólt ehhez a számhoz, amikor először hallotta?
– 2009-ben az amerikai lemezfelvételünk előtt ismerkedtünk meg George Shillinggel, amikor kiderült, hogy meghívást kapunk Clevelandbe, az amerikai lemezkiadóval közösen kerestük meg őt. Első benyomásként feltűnt neki, hogy egy 19 éves, elképesztően lelkes srác Gyuláról ír neki, és a véleményét kéri, és mindenképpen vele akar dolgozni. George a gyermekkorom óta a kedvenc zenei producerem. Ő az Oasis, a Mike Oldfield és a James Brown producere is volt, igazi nagyágyú, és most már 13 év távlatából azt kell mondanom, nagyon hálás vagyok neki, hogy már a pályánk elejétől fogja a kezünket és egyengeti az utunkat. George a Könnycseppek első demóját már megkapta, és lefordítottam neki a dalszöveget is. Boldog vagyok, mert imádja a dalt, a honlapján is beszámolt róla, ami szintén megtiszteltetés nekünk.
– A zenekar idén tizenhét éves, ami már egy a művészeti pályán értelmezhető időtartam. Hogyan értékeled az eddigi pályaíveteket? Mit érzel a legnagyobb eredménynek, sikernek, és mikor voltatok leginkább mélyponton?
– Való igaz, hogy 2005-ben már Dirty Slippers néven állhattunk színpadon, de én 2009-re teszem a zenekar kezdetét, amikor az Élned kell dalunkat elkezdte játszani az MTV, majd elkészült az első nagylemez USA-ban. Hálás vagyok Istennek, hiszen számos olyan dolog már megtörtént a pályafutásunk során, amiről minden zenész álmodik. Lemezt készíthettünk az USA-ban, három európai turnét nyomtunk le, felléphettünk olyan világsztárok előtt, mint Paul Van Dyk vagy Goran Bregovic, legutóbb pedig a legendás, londoni Abbey Road stúdióban dolgozhattunk a már említett George Shillinggel, ott, ahol a Beatles, Ed Sheeran vagy épp Lady Gaga is dolgozott. Mindhárom albumunk feljutott az eladási listákra, tíz dalunk, illetve klipünk került különböző rádiók vagy zenetévék toplistájára. Boldog vagyok, hiszen 32 éves korom ellenére már megkaphattam az SZTE Talent művészeti ösztöndíjat, a Pro Arte díjat és a Sikeres Gyulai díjat. Dolgozhattunk együtt a Bon Jovi és U2 producerével, Tim Palmerrel, valamint Beyoncé producerével Beau Vallisszal is. Ezek számomra mind nagyon fontos mérföldkövek.
De természetesen voltak mélypontok is. 2015 nyarán, amikor az akkori felállásunk felbomlott, évekre letértem a helyes útról, és egészen 2020-ig túl sok zenész fordult meg a zenekarban, próbálta kivenni a stafétabotot Rita kezéből, illetve az enyémből. Annak ellenére, hogy próbáltunk esélyt adni az új társaknak, és engedni a zenei ötleteiknek, elindultunk egy rossz irányba. Az új, elektronikus, kísérletezgetősebb dalokkal és a Kitűzöm a zászlót lemezzel nem igazán tudott mit kezdeni a közönségünk, nem véletlen, hogy ebből az albumból adtuk el a legkevesebbet. Ezért kellett másfél éve újraszervezni a zenekart. Ferenczi Bebi és Tóth Zsombi érkezésével azonban teljes lett a kép, egy irányba nézünk, és igazi alkotó közösség lettünk.
– A tizenhét év alatt négy lemezetek jelent meg, az utolsó 2018-ban. Kívülről nézve ez nem tűnik soknak; nektek ez az alkotói ritmusotok, vagy a színpadon inkább megtaláljátok az önkifejezés módjait, mint a stúdióban?
– 2018–19-ben adta a zenekar a pályafutása legtöbb koncertjét, majd jött a Covid. Ahogy említettem, épp ekkor találtunk vissza önmagunkhoz, és Ritával előbb befejeztük a 89' című szóló nagylemezem, valamint elkészítettük a Vársz Valahol című nagylemezünket. Közben az egykori gyermekszobámból stúdiót csináltam, így pedig időbeli korlátoktól mentesen tudtunk alkotni végre. Nagyon szeretünk stúdiózni, inspirációból nincs hiány soha. Az új nagylemezt eredetileg most áprilisban szerettük volna kihozni, de a háború miatt most nem éreztük helyesnek, hogy megjelentessük eddigi pályafutásunk legfontosabb lemezét, amelyen a fentebb említett három nemzetközi hírű producerrel dolgoztunk, ráadásul egy részét a világ legismertebb stúdiójában rögzíthettük. A koronavírus járvány okozta bizonytalanság miatt az elmúlt időszakban single formátumban hoztuk ki a dalokat, mert nem lehetett rendesen megturnéztatni az új nagylemez anyagát. Így a Könnycseppek már a hatodik single a sorban, és a tervek szerint jövőre érkezik a Vársz Valahol című negyedik lemezünk, és a szólóalbumom is. Borzasztó nehéz az a tudat, hogy véleményem szerint a két legjobb lemez, amit írtam, írtunk, még nem jelenhetett meg, de bízom benne hamarosan visszakaphatjuk a régi, megszokott életünket, és akkor jön majd el ezeknek az ideje.
– Az, hogy vidékről indultatok el, mennyire nehezítette – és miben könnyítette – a zenekar pályafutását?
– A kezdet nagyon nehéz volt, hiszen egy-egy pár perces interjúért vagy megbeszélésért is háromórás oda- és hazaút várt ránk. Számos esetben persze potyára utaztunk, hiszen ha szóba is álltak velünk, általában nem azt a választ kaptuk, amire vágytunk. Én mindig a kemény és alázatos munkában hittem, és Istennek hála nagyon jól alakultak, alakulnak a dolgaink. Ami mellett pedig nem mehetek el szó nélkül, hogy Gyula város vezetése, az Erkel művelődési központ vezetősége és több helyi vállalkozó segítettek nekünk a következő lépcsőfokra feljutni, amiért életem végéig hálás leszek nekik. Minden létező rendezvényen koncertezhettünk itthon már a pályánk kezdete óta, forgathattunk klipet több alkalommal, megírtuk Vizek városa címmel a város dalát is, együttműködtünk sokszor, segítettük kölcsönösen egymást, hiszen mi is mindenhol hirdettük a gyulaiságunkat, annak ellenére, hogy már évek óta Budapesten élek a zenekar számos médiaszereplése miatt. Biztos vagyok abban, hogy ez a támogató hozzáállás nagyon kevés városban van jelen, mi pedig igyekeztünk és igyekszünk a továbbiakban is rászolgálni a bizalomra.
– Gyulán rengeteg zenekar működik vagy alakult, de más művészeti alkotói ágakban is erős névsort tud felmutatni ez a város. Szerinted mi lehet ennek az oka?
– Csodás városunk van, ami inspirációt ad szerintem minden alkotónak. Az első dalszövegeimet a várkertben és a csatorna partján, a házunk előtt írtam. Azt se felejtsük el, hogy ott lebeg a fejünk fölött Erkel Ferenc öröksége…
– Mik a zenekar rövidebb és hosszabb távú tervei? Már túl azon, hogy május 1-jén épp Gyulán koncerteztek...
– A rövid távú terveink között szerepel az idei nyári turné, amely során olyan impozáns helyeken lépünk majd fel, mint a Gödöllői Királyi Kastély, vagy az Ipolyfeszt a Dunakanyarban, valamint még az idén szeretnénk kihozni az Abbey Road Stúdióban felvett dalok közül az elsőt egy videóklip társaságában. A hosszú távú terveink között pedig az említett nagylemezek megjelentetése, további hazai és külföldi turnék, illetve számos olyan nagyszabású dolog szerepel, amelyről még sajnos nem beszélhetek, de már alig várom, hogy bejelenthessük.
