Gyulai Hírlap - Magaddá rendeződni

Farkas Wellmann Éva új kötetét mutatták be Magyarországon először a Mogyoróssy János Városi Könyvtár Simonyi-olvasótermében.

A Magaddá rendeződni című könyvről Fodor György középiskolai pedagógus beszélgetett az idén József Attila-díjat kapott költőnővel. Farkas Wellmann Éva szerkesztő, kritikus, orvoscsalád sarja, bátyja is (Farkas Wellmann Endre), nagybátya is (Éltető József) költők. Noha Marosvásárhelyen született, Székelyudvarhelyen nőtt fel, alma matere a Tamási Áron Elméleti Líceum volt, ahonnan egyenes út vezetett a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetemre. A magyar-angol szak elvégzése mellett, irodalom és társadalom mesterképzésben is részt vett. Kevesebben tudják, de irodalomtörténész is. Doktori fokozatát a Hungarológiai Iskolában szerezte. Tudományos pályájának alapköve a következő értekezés volt: Irodalom és közönsége a XVIII. században (Verestói György munkássága). Már 1998-tól közöl verseket, kritikákat, irodalomtörténeti tanulmányokat magyar és angol nyelven. Volt óraadó a Babeş–Bolyai újságírói szakán, angol- és magyartanár a Bridge Language Study House nyelviskolában óraadó, szerkesztette a Romániai Magyar Irodalmi Lexikont, kipróbálta magát a székelyudvarhelyi Orbán Balázs Általános Iskola angoltanáraként, végül az élet úgy hozta, hogy 2011-ben Békéscsabára költözött. 2012-től a BárkaOnline, 2015-től az Unitárius Élet szerkesztője.

Tagja a FISZ-nek, a Magyar Írószövetségnek, a magyar PEN Clubnak. Előadója, mentora az Előretolt Helyőrség Szépirodalmi Páholynak. Pályája elején a Látó-nívódíjjal ismerték el (irodalmi tevékenységéért, 2000). Számos alkotói ösztöndíj (pl. Communitas; Petőfi; Székely János; Móricz) mellett végül idén megkapta a József Attila-díjat. Eddig a disszertációja mellett, a bemutatotton kívül 4 kötete jelent meg: Itten ma donna választ (versek, 2002, 2005); Az itt az ottal (versek, 2011); Parancsolatok (verskötet CD-melléklettel, 2018, Előretolt Helyőrség Íróakadémia).

A Magaddá rendeződni kötetet a Kárpát-medencei Tehetséggondozó Műhely gondozta, az Előretolt Helyőrség Íróakadémia könyvei között tarthatjuk számon. 2020-ban adták ki, 88 lapon, 50 db verset tartalmaz 5 nagyobb ciklusra osztva. Az ajánlásban Orbán János Dénes (költő/író, az Íróakadémia vezetője) így fogalmaz: „Ritkán ír, ahogyan szokás mondani: csak a jó verseit írja meg.”  Valóban. Két évtized alatt azonban elég költemény született, hogy azokat Elek Tibor (Bárka folyóirat; Gyulai Várszínház) szerkesztői közbenjárásának köszönhetően olvashassuk. 

A Születések (14 db vers) ciklus parafrázisokat (Shakespeare 110. szonett), allúziókat (Orbán Ottó: Melyben Balassi módján fohászkodik; Halotti beszéd), formai bravúrokat (petrarcai szonettek, villoni balladák, népdal-motívumok), epigrammatikus szentenciák tartalmaz. Olyan versépítmények ezek, ahol a külső-belső vázszerkezetek precíz analitikusságban kapcsolódnak: születés-halál, elmúlás-létezés. Mind a kegyelemben! Ahogy Krisztus megszületik, úgy születik meg a Megszületsz, amely a ciklus záróverse.

A második egység a Parancsolatok (10 db vers). Ezek a versek már megjelentek külön könyvben 2018-ban (ugyancsak az Íróakadémia gondozásában). A kötet 10 díjnyertes Ferencz Zoltán-grafikát és 10 db Orbán Ferenc-dallamot vonultatott fel. Az Evilági együttes frontemberének versetűdjeit a Youtube-on is javaslom meghallgatásra (pl. Sem a máséból, sem a magadéból). A 10 parancsolat versreflexiói olyan erősen és mélyen hatnak, hogy önmagukban is megadják a Farkas Wellmann-féle költészet esszenciális vázát: (8.) „Mit rád adott a földi ittlét, / gyűretlenül s mielőbb vedd le. / Esetleges, ki merre, mit lép – / ne válaszolj a gyűlöletre.”

Az Örökségek (10 db vers) ciklus is mélyen vallásos áhítatban fogant, amolyan credo, amely méltóképpen bizonyítja, hogy unus est deus (egy az Isten).  Az unitarizmus (Dávid Ferenc püspök contra Giorgio Biandrata orvos), a transilvanizmus (Tamási Áron) verspillérei szigorúan tartják Széchenyi aranyigazságát: „nyelvében él a nemzet”. Farkas Wellmann finoman jelzett nyelvféltése univerzalizálja a magyar identitástudat külhoni kálváriáját. Így futunk bele 1989 emlékeibe, amely nem is kerülhet felszínre másképp, mint egy ziláló, fojtogató szabadversben, amely után ideje a Pokolból felemelkedni és rendezni közös dolgainkat. Az Inferno cikluszáró vers, a zárósora vált kötetcímmé: „magaddá rendeződni kezd a káosz”.

A következő ciklus az Adatmentések (9 db vers), amelyben meghatározó kortársakhoz szól a lírai én: Elek Tibor; Zalán Tibor; Markó Béla; Ármos Lóránd és Bálint Tamás; Kara Tünde; Megyeri-Horváth Gábor. Zárásképpen két allúzió olvasható: Petőfi- és Ady-történetek. Minden személy másért fontos, egymástól ugyan évtizedekre (más-más korszakban), mégis közös értékek mentén értelmezhetőek.

A zárlatban a Tüskék (7 db vers) ciklusból hallunk részletet, amely a nevéből adódóan is rövid, tömör, haikuszerű, epigrammatikus, rapszodikus megszólalásokat tartalmaz a 3 sorostól a 24 sorosig. Bennük a témák változatlanok: szerelem, együttélés-szakítás, találkozások, kompromisszumok, férfi-női-princípiumok, szórványlét, csalódások-elakadások, történelem-szemlélet, utazások, olvasmányok.

A kötet bő órányi szóbeli elemzése tanúbizonysága volt annak, hogy Farkas Wellmann Éva meghatározó és megkerülhetetlen kortárs költőnővé vált, aki nem csak alkotóként, hanem – immár tudatosan „önmagává rendeződve” - irodalomértő tudósként, kritikusként is erősen hat. Színházról szóló cikkeinek és friss olvasmányélményeinek lenyomatai érezhetők írásaiban, mindig következetes, önmagát képviselő életigenlése visszhangoznak soraiban. 

A beszélgetés menetét Kiss László kézdivásárhelyi színművész Fodor György által beillesztett versmondásai tagolták és színesítették. A ciklusokból választott versek az alábbiak voltak: Születések: Új száztizedik szonett; Parancsolatok: Amit embertársadról szólnál; Örökségek: Emléksorolás '89-ből; Tüskék: Majd ők megmondják. Elhangzottak még csattanóként: Inferno.

A bemutatót dedikálás zárta, ahol végre jelen volt és aláírt könyvvel távozott a középiskolás korosztály néhány lelkes képviselője is. Örvendetes volt megtapasztalniuk, hogy az irodalom nem tankönyvszagú, hanem nagyon is élő.