tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap
Az emberek nem tudnak helyesen írni. Ne sértődjön meg senki, nem ítélkezem, mert én sem. Régen tanultuk már a helyesírási szabályokat, amelyek ráadásul gyakran változnak, így alapvetően nincs ezzel probléma. Sőt, ha az ember nem hivatalos levelet körmöl az ismerőseinek, vagy gyorsan pötyögi a telefonba az üzenetet, nem is igazán érdekli, hogy becsúszott-e egy-két hiba.
Úgy gondolom, hogy a helyesírási és nyelvtani szabályokat elsajátítani, megtanulni, majd azokat helyesen használni, kis túlzással, egy élet is kevés, de persze nem árt, ha legalább az alapokkal mindenki tisztában van. A gond akkor kezdődik, amikor az ember eldönti, hogy őt nem érdeklik ezek a dolgok, és akkor is köti az ebet a karóhoz, ha rávilágítanak, hogy nincs igaza.
A legnagyobb közösségi oldalon gyakran robban ki vita a helyesírás miatt, ám sokszor nem jogos az elégedetlenkedők kritikája. Különösen igaz ez a külföldi, nem latin betűkkel írt nevek magyar helyesírására. Ezeket a tulajdonneveket az esetek többségében az eredeti nyelv kiejtése, illetve írásképe alapján írjuk át magyarra.
A rendkívül tehetséges görög teniszező nevét ezért írjuk helyesen Sztéfanosz Cicipásznak latin betűkkel. A róla szóló cikkek alatt sokszor nem is a játéka a téma, sokkal inkább a nevének a helyesírása.
Nyelvünk nyelvtani és helyesírási rendszere bonyolult, de illik arra törekedni, hogy szóban és írásban a lehetőségeinkhez képest megfelelően használjuk a szabályokat. Ha hibázunk, hiszen mindenki hibázhat, nem történik tragédia, de ne vegyük rossz néven, ha valaki kijavít minket, hosszú távon a mi javunkat szolgálja a kritika.
