krasznahorkai balázs a hasadék című film forgatásán
Fotó: Pipacs Film/Szilágyi Lenke
– A családod erősen kötődik az irodalomhoz, miért döntöttél mégis úgy, hogy a filmszakmában helyezkedsz el?
– Ennek a két dolognak szerintem nincs köze egymáshoz. Csak azért, mert valakinek a családjában több orvos is van, neki is annak kéne lenni? Miért ne lehetne ő mérnök, ha az érdekli? Vagy asztalos? Vagy hajóskapitány? Persze tudom, hogy sok esetben a szülői, családi elvárások befolyásolják a pályaválasztást, de az én esetemben ez nem így volt. A szüleim szerencsére ebbe sem szóltak bele, mint ahogy az összes közvetlenül engem érintő, az én életemet befolyásoló dologban is magam dönthettem. Ők pedig támogattak. Sok minden más mellett ezért a szabadságért és támogatásért is nagyon nagy köszönettel tartozom nekik. Egyébként a családommal kapcsolatban azt hozzá kell tennem, mert úgy teljes a „kép”, hogy az anyám, Magdu Délia zongoratanár volt, a bátyja pedig az orvosi egyetem elvégzése után filmrendező szakra járt, csak ő nem fejezte be, fiatalon meghalt. Én nem ismerhettem, de két vizsgafilmjét láttam, és azok alapján úgy gondolom, nagyon tehetséges volt. Szóval, volt már filmrendező is a családban. De visszatérve arra, hogy én miért lettem az, azt mondhatom, ez úgy alakult, hogy gimnáziumban verseket írtam – az egyik meg is jelent az akkori Gyulai Hírlapban, ha jól emlékszem –, majd a magyar szakos egyetemista éveim elején prózát, és aztán jött a film. Akkor, amikor rájöttem arra, hogy számomra nem azzal nyeri el a végső formáját valami, ami a fejemben van, hogy leírom, hanem azzal csak elkezdődik egy alkotói folyamat. A végső forma nekem a film. Ennek a felismerésnek viszont semmilyen szempontból nincs köze a családomhoz.
– Hol tanultad a szakmát?
– A Színház- és Filmművészeti Egyetem film- és televíziórendező szakán végeztem 2005-ben. Ott, illetve előtte, közben és utána a különböző forgatásokon tanultam meg mindazt, amit „a szakmából” tudok. Egyébként szerintem a filmrendezés egyszerre több és kevesebb is, mint egy „szakma”. Más.
– A számos filmezéshez köthető munka közül miért éppen a rendezést választottad?
– Csak ez érdekelt. Más föl sem merült soha.
– Mi volt az első film, amin dolgoztál?
– Tóth Kinga A fal című kisjátékfilmjében voltam rendezőasszisztens, illetve nagyjából ugyanekkor, 1998 őszén-telén Kenyeres Bálint barátom Zárás című kisjátékfilmjében is dolgoztam mint rendezőasszisztens és a rendező munkatársa.
– Van olyan rendező, magyar vagy külföldi, aki hatással volt a munkádra?
– Magyar és külföldi rendező is több van, akiknek a filmjeit nagyon szeretem, de olyan nincs, aki közvetlen „hatással” lett volna rám. Legalábbis én nem tudok róla.
– Az egyik filmes portál, az Internet Movie Database, az 1999-es Köd című rövidfilmet jelöli meg mint első rendezésedet. Mit lehet tudni erről az alkotásról?
– Egy párkapcsolati krízis „története”, dialógusok nélkül, asszociatív montázzsal, a múlt és a jelen idősíkjait egybejátszatva. Az akkor még működő Balázs Béla Stúdiónál készült, és filmnyersanyagra forgott, ami nagyon nagy élmény, kivételes „ajándék” volt.
– Dolgoztál a Saul fia című Oscar-díjas filmen is, ebben a projektben mi volt a szereped?
– A rendező munkatársa voltam, ami ebben az esetben azt jelentette, hogy egyrészt hónapokig dolgoztam Nemes Jeles Lászlóval és az operatőrrel, Erdély Mátyással a film snittelésén (azaz, hogy mikor, honnan és milyen képkivágásban mutassa a kamera az eseményeket), másrészt a forgatáson Hód Adrienn koreográfussal és Kolos István első asszisztenssel egyeztetve én feleltem a statiszták háttérmozgásáért.
– Mi volt az eddigi legmeghatározóbb, legemlékezetesebb munkád?
– Az első nagyjátékfilmem, a Hasadék forgatása.
– Miről szól a Hasadék?
– A családi kötődés erejéről és ellentmondásosságáról, a bűn és bűnhődés végzetszerűségéről, az újrakezdés és megváltás lehetőségéről tesz fel kérdéseket.
– A filmet az 51. Goa Nemzetközi Filmfesztiválon mutatták be, milyen volt a fogadtatás?
– A járvány miatt nem kockáztattuk meg, hogy kiutazzunk a fesztiválra, ezért ezt sajnos nem tudom.
– Mi a következő projekted?
– Van több új filmötlet is, de amíg nem vagyok biztos benne, hogy melyik valósulhat meg legközelebb, addig nem szeretnék beszélni róluk.
