Erdődi F. Vilmos
CSÜTÖRTÖKÖN
- Hallom, hogy taxit hívsz,
suttogva a konyhában
egy hajnalon.
Nem fogsz Te sem búcsúzni,
beletörődve ülök a szobában,
megszoktam már
ezt magamon. - Menj, menj csak menj!
Majd távoli vidékről üzenj.
Menj, menj csak menj!
Elmúlt ez a szerelem. - Szívem egy darabja,
magányom lábnyoma,
menj!
