hivatali irodájában csige gábor jegyző
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Ön nyíltan oltáspárti, aminek több helyen is hangot adott. Miért érezte, érzi úgy, hogy önnek is biztatnia kell oltakozásra a gyulaiakat?
– Jogász vagyok, nem orvos, ezért egészségügyi kérdésekben szakemberek véleményére vagyok kénytelen hagyatkozni. Márpedig az országban – néhány sarlatánt leszámítva persze – valamennyi egészségügyi és járványügyi szakember az oltás fontosságát és a vakcina felszabadító erejét hangsúlyozza, és ki vagyok én, hogy ezeknek a szakembereknek és tudósoknak a véleményét felülbíráljam. Aki érdeklődik a történelem iránt, tudja azt, hogy a járványoknak csak a „tüneti” kezelésére volt képes a tudomány évszázadokig, mindaddig, amíg a vakcina meg nem jelent. Van ma már kanyarójárvány? Nincs, mert a társadalom átoltottsága olyan mértékű, amely meggátolja járvány kialakulását. Most sincs más esélyünk a járványtól szabadulni és a fertőzést elkerülni, mint a társadalom minél nagyobb átoltottságának minél hamarabb történő elérése. Ezért fontos, hogy a gyulaiak is a lehető legnagyobb arányban oltassák be magukat.
– A hivatalba, önhöz eljut valamilyen információ, adat, vagy kérhetnek egyáltalán tájékoztatást arról, hogy a gyulaiak milyen arányban regisztráltak oltásra?
– Nem jut el hozzám közvetlenül ilyen adat. Lehetséges, hogy ha valamennyi gyulai háziorvost felkérném – akár hivatalosan – adatszolgáltatásra, ők tudnának egy hozzávetőleges arányszámot szolgáltatni, de úgy gondolom, hogy statisztikai adatszűrések helyett inkább most oltsanak és gyógyítsanak, mert ha már segíteni nem tudunk az oltásban nekik, legalább ne hátráltassuk a munkájukat.
– Arról van tudomása, hogy a hivatalában, az önkormányzati intézményekben és gazdasági társaságoknál milyen arányban vannak az oltakozók?
– Részben igen. A polgármesteri hivatalban felmértem korábban a hajlandóságot, 80 százalék körüli eredmény született, amely nagyon jó arány, és amelynek személy szerint nagyon örülök. Van információm az Egyesített Óvodáról is, ott alig haladja meg az 50 százalékot egyelőre a hajlandóság, úgy érzem, ott még van feladatunk, hogy minél több pedagógust meg tudjunk győzni. Ebből is látszik egyébként, hogy a PDSZ folyamatos hecckampánya és a pedagógustársadalom véleménye nem feltétlenül mutat egyezést. Amikor a PDSZ kikövetelte a heti rendszerességű tesztelést, két-három alkalommal szép számban megjelentek a pedagógusok, de azt követően már csak 30-40 százalék élt ezzel a kivételes lehetőséggel. Majd soron kívüli oltást követelt a pedagógusoknak, nyílt levelekkel, közleményekkel, sokszor a közhangulatot borzolva, de arra már nem fektetett hangsúlyt a PDSZ, hogy meg is győzze a sajátjait az oltás fontosságáról. Most pedig az iskolák, óvodák nyitásának elhalasztását kéri, addig, amíg a pedagógusoknak a második oltást követően három hét elteltével be nem áll a teljes védettségük. Jó úton halad a PDSZ ahhoz, hogy az általa „képviselt” pedagógusokba vetett közbizalmat megingassa, de ez csak a privát véleményem.
– Ön megkapta már az oltást?
– Igen, múlt vasárnap a gyulai oltóponton kaptam meg.
– Bármelyik vakcinát elfogadta volna, esetleg volt olyan, amit nem akart megkapni?
– Mindegyik vakcina jó vakcina, ezért bármelyiket is ajánlották volna fel, éltem volna a lehetőséggel.
– Nem szeretném politikai kérdésekben faggatni, s ne is tekintse annak a kérdésemet, de van véleménye a keleti vakcinák körül kialakult „hisztiről”?
– Nagyon jól tette fel a kérdést a szerkesztő úr, mert ez valóban nem más, mint politikai kérdés. A magyar hatóságok által bevizsgált és engedélyezett vakcinákról van szó, amelyek ráadásul olyan országokból származnak – Oroszország, Kína –, amelyek nagy múlttal és szaktudással rendelkeznek az oltóanyaggyártás terén. És itt visszautalok az első kérdésére adott válaszomra; a magyar szakemberek által jóváhagyott, engedélyezett vakcinákról van szó, szakkérdés ez, nem más, a támadások mögött csak politikai okok lehetnek. Nagy a felelőssége azoknak, akik ezt a hisztit gerjesztették, mert ugyan ma már nem támadják a kínai és az orosz vakcinát – sőt, többen fel is vették azokat –, de a „munkájuk” arra jó volt, hogy több ezer magyart elbátortalanítottak, úgy általában az oltakozástól.
– A közigazgatást is számos területen érintette a koronavírus-járvány. Hogyan látja, a Gyulai Polgármesteri Hivatalnak sikerült helytállnia ebben az embert próbáló időben?
– Száz éve nem volt ilyen világjárvány, tehát nincs olyan állami vagy helyi vezető, akinek lenne gyakorlata a világszintű járvány kezelésében. Ezért központilag és helyileg is egy nagyon idegen terepen kellett megállni a helyünket és végezni a feladatunkat. Azonban úgy gondolom, hogy ha a döntések kellő időben megszületnek, és azok végrehajtása pontos, gyors, akkor segítettük a védekezést, a központi járványkezelést. Meglátásom szerint a polgármesteri hivatal így járt el, és helytállt a pandémia alatt, mert határozott vezetői döntések mentén minden feladatunkat azonnal és teljes körűen elvégeztük.
– Jegyzőként miben változott a munkája a pandémia alatt? Azt feltételezem, hogy nem lett kevesebb dolga a hivatalban, s nem home office-ban tölti a legtöbb idejét.
– Kevesebb nem lett a feladat, de részben átalakult, az tény. Az én munkámat home office-ban eredményesen nem lehet végezni. A legjelentősebb változás, aminek a gyakorlatát ki kellett alakítani, az a képviselő-testületi ülés nélküli döntéshozatali eljárás volt. A veszélyhelyzet alatt ugyanis nem ülésezhet a képviselő-testület, a polgármester úr hozza meg a döntéseket, viszont a szükséges kontrollokat, véleményezési szakaszokat meg szerettük volna mindenféleképpen tartani. Nem is a felelősség megosztása miatt – ilyen jelenleg nincs is, ugyanis a polgármester úr és én viselünk minden felelősséget a döntésekkel kapcsolatosan –, hanem a társadalmilag, politikailag leginkább támogatott döntések kialakítása érdekében.
– A polgármesteri hivatal több segítő akciót is kezdeményezett az elmúlt időszakban, ilyen volt például az ingyenes maszkok felajánlása a lakosságnak, vagy az ételhordás megszervezése az idős embereknek. Milyen visszajelzéseket kaptak ezekkel kapcsolatosan, hányan vették igénybe ezeket a felajánlásokat?
– A lakosság részéről csak pozitív jelzéseket kaptam az akcióinkkal kapcsolatosan. Örültek a lakosok a maszknak, amiből tizenhatezer-kétszáz darabot gyártottunk le, és a lakosság részére már kiosztottunk tizenkétezer darabot ingyenesen. Az idős és rászoruló embereket, a karanténba került személyeket sem hagytuk magukra, több mint százan igényelték a személyes gondoskodást, a bevásárlást, illetve éltek a felajánlott bérleti díjkedvezménnyel.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
– Összességében miben látja az ön által irányított hivatal felelősségét egy ilyen rendkívüli helyzetben? Mit tehet a Gyulai Polgármesteri Hivatal azért, hogy minél kisebb emberi és gazdasági veszteséggel és minél gyorsabban véget érhessen egy ilyen járvány? Gondolok itt például a lakosság tájékoztatására, a rendkívüli jogrenddel összefüggő változásokra, helyi adó- és egyéb pénzügyi könnyítésekre.
– A felsorolt példákkal egyetértek, igen, ezek nagyon fontos feladatok voltak. Azonban a legnagyobb feladat és felelősség a közfeladatok fenntartásának folyamatos biztosítása volt. Gondolok itt különösen az ivóvízellátásra, az egészségügyi alapellátás és ügyeleti ellátás biztosítására, a hulladékszállításra és köztisztaságra, a hatósági ügyek intézésére, anyakönyvezésre, szociális ellátásra, óvodai és bölcsődei ellátásra. Ezen szolgáltatások nélkül megbénult volna a város. Személyügyi és védelmi intézkedések egész sorával kellett védelmezni ezeket. Nyilván, ez a fajta intézkedés vagy még inkább harc nem látható a város lakossága számára, mindaddig, amíg rendesen működik minden közszolgáltatás. Jegyzőként a legnagyobb felelősségünket az elmúlt időszakban ebben láttam, ahogyan a jövőben is ebben látom.
– A járványhelyzet miatt Gyulán is szűntek meg munkahelyek. A polgármesteri hivatalból kellett elbocsátani dolgozókat?
– Szerencsére idejében felismertük a veszélyt, és nem töltöttünk fel álláshelyeket, csak azokat, amik elengedhetetlenül szükségesek voltak. Így a tavalyi év végére tulajdonképpen az üres álláshelyek megszüntetésével sikerült csökkenteni a polgármesteri hivatal létszámát tíz százalékkal. Az idei év költségvetésének stabilitásához a személyi jellegű költségeken is kénytelenek voltunk spórolni. Jelentősen csökkentettük a hivatal létszámát, ezzel egyidejűleg pedig munkaköröket vontunk össze, de elbocsátani dolgozót nem kellett.
– Önök is pénzből működnek, a hivatal költségvetését mennyire tépázta meg a járvány?
– Jelentősen. Százmilliós nagyságrendben maradtak el tavaly a bevételeink a tervezetthez képest. A válságköltségvetés összeállításakor azért voltunk nehéz helyzetben, mert Gyulán nincsenek luxusberuházások, tanácsadói kar, többmilliós jutalomkifizetések, amikből gyorsan és könnyen lehetett volna megtakarítani. Mi minden bevételünket a kötelező és önként vállalt feladataink finanszírozására fordítjuk. Ám nincs az a jól működő és racionális rendszer, amelyben ne lehetne még megtakarítást elérni. Ezért mind az önkormányzat, mind pedig a cégeink és intézményeink költségvetését átalakítottuk, amelynek köszönhetően átvészeltük a tavalyi évet hiány nélkül. Sőt, az idei évi költségvetésünket már januárban, biztonsággal meg tudtuk alkotni, köszönhetően az elmúlt tíz év takarékos gazdálkodásának és a kormányzati hozzájárulásoknak.
– Egy utolsó, de nem lényegtelen kérdés. Nem tudom, hogy a járványhelyzetnek volt-e köze ahhoz, hogy elindult az önkormányzat hivatalos Facebook-oldala, amit a jegyzői kabinet szerkeszt. Az online közösségi térben teljesen mások a játékszabályok, mint azt egy hivatal megszokta. Mik az eddigi tapasztalatok?
– Néhány héttel a járvány előtt hoztuk létre az oldalt, annak érdekében, hogy az önkormányzati közlések minél gyorsabban eljussanak a gyulaiakhoz, de tény, hogy az első lényeges posztok már a járványhoz voltak köthetők. Szerintem hasznos információk kerülnek fel az oldalra, csak meglehetősen kevés egyelőre a kedvelőinek száma, körülbelül kétezer fő. Bízom benne, idővel emelkedni fog. Az online közösségi térben nem mások a játékszabályok, hanem nincsenek játékszabályok. Mindent le lehet írni következmények nélkül, és akár arc nélkül is. Ékes példája ennek az, amikor polgármester úr jelzéssel élt egy poszt miatt a rendőrkapitánynak. Az jogkérdés, hogy megvalósította-e a rémhírterjesztés tényállását a posztoló, de az ténykérdés, hogy tudatosan hazugságot állított a bejegyzésében. És? Volt következménye? Semmi. De divat lett újabban szakértelemnek álcázott uszító témák újra- és újrafogalmazása Facebook-csoportokban. Ilyen jellemzően az Erkel gimnázium előtti fahíd ügye, vagy például a Tiborc utca felújítása. A napokban éppen azt olvastam, hogy a fahidat azért bontották el, mert kellett valakinek biztos a faanyag. Mosolyoghatnánk is az ügyön, de engem dühítenek ezek a jellemzően szándékos, rosszhiszemű, a városvezetés tekintélyét aláásni szándékozó vélemények, attól függetlenül, hogy szólásszabadságot biztosít mindenki számára az Alaptörvény. Amivel élnek is egyesek, legalábbis addig, míg számukra hasznos hozzászólások jelennek meg. Aki meg nem osztja a véleményüket, azt gyorsan kizárják. Így járt az önkormányzat hivatalos Facebook-oldala is; az egyik csoportból az első hozzászólása után kizárták. Ezekről a témákról egy későbbi alkalommal szívesen elmondom a véleményemet részletesebben is a szerkesztő úrnak.
