Dávid Péter
CSILLAG ALATT
- Most itt a nem is tudjuk pontosan hogy merre.
- Mögöttünk ősmély kék szemekkel
- néz az örök Purattu már lassan elfeledve,
- balról hegy, jobbról talán a messzi tenger.
- Ki merne így ma útra kelni?
- minden kanyarnál árulás az ének
- kórt és rablócsordákat kerülni
- meg sem hallani részeg eszméket
- De emlékszünk-e arra még egyáltalán,
- ajándékainkat kinek raktuk mi el,
- és hogy ott leszünk-e akkor ha már
- ahol majd és azzal pont majd akivel?
- Bölcsek se vállalnának bizony
- ekkora útra az ismeretlenbe,
- csak ha pontosan tudnák, hogy valamikor,
- egyszer megérkeznek majd Betlehembe.
