A sportvilág mindig is szerette a legendák visszatérését. Az utóbbi hetekben egyre több visszavonult ökölvívó jelezte, hogy visszatér a kötélnégyszögbe, leakasztja a szögről a kesztyűket. Mike Tyson, Roy Jones Jr., Felix Sturm, Marco Antonio Barrera, Erik Morales, csak néhány név a visszatérők sorából.
Ahogy azt Michael Jordan a 2001-es visszatérésekor elmondta: csak a sportág szeretete vezérel, semmi más. A „Levegő Urának” döntése mögött azonban sokkal több van. Számos példát láttunk arra, mit tesz a sportélet egykori nagyjaival a visszavonulás. Van, aki élete legmélyebb repülését élte meg, tekintsük csak meg Prince Naseem Hamed szuper elhízott fotóját, de van, aki újjászületik, mint Kovács Koko István, aki a maratoni távok lefutásában éli ki a versengés hiányát.
Bármi is késztet egy sportolót arra, hogy szögre akassza sportszerét, a sportágtól soha nem tud elszakadni, mindig is az élete része lesz. A hiány érzése olykor különös lépésekre sarkallja az egykori bálványokat. A bátrabbak egy nap megrengetik a világot, és bejelentik visszatérésüket.
Sokan nem értik, Mike Tyson, Michael Jordan vagy Conor McGregor miért lép újra pályára, miért száll vissza a ringbe, csatlakozik be ismét a versengésbe. A válasz pedig roppant egyszerű: a hétköznapi élet olyan bonyolult, tele van hamis szavakkal, talmi csillogással és kimerítő játszmákkal. Ahogy mondani szoktam, a ringben csak két ember van, egyenlő feltételekkel és ugyanazzal a céllal. Tudod, hogy mit várhatsz az ellenfeledtől, minden pofon egyforma, a vereségnek vagy a győzelemnek is ugyanolyan az íze, amilyet megszoktál.
Visszatérnek, mert ott minden könnyebb.