Kovács Vanda és Kakasy Dóra váltogatták az emberi játszmák női hangjait
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Egy Janikovszky-lemezre hangolva folytatódott a Gyulai Várszínház kamaratermi szezonja. Kovács Vanda és Kakasy Dóra váltogatták az emberi játszmák női hangjait.
Az est első perceiben Elek Tibor színigazgató kért szót, megköszönve a telt házas jelenlétet, a COVID-kulturált színházi megjelenést, továbbá felhívva a figyelmet az előtérben megrendezett fotókiállításra, amely az 57. évad előadásaiból készült. A 22 darabból álló gyűjtemény meghatározó színháztörténeti pillanatokat ragadott ki, a lencsevégre kapott jeleneteket fele-fele arányban Kiss Zoltán és Rusznyák Csaba jegyzik, akik az évek óta magas színvonalon végzett, a fotóművészeti szakágat is képviselő munkájukkal jogosan érdemelték ki a közönség tapsát.
Az est további részében a Janikovszky-életmű egyik zseniális darabja volt látható. Egy eredetileg 1978-as könyvből vitte színre Tollár Mónika (aki éppen 2003-ban végzett dramaturgként a Színház- és Filmművészeti Egyetemen). Az egyfelvonásos képzeletszínházi előadás szerintem nem kizárólag felnőtteknek szólt, noha igazán ők kacagtak fel egy-két sztereotip zengzeten, amikor magukra ismertek – én meg ezen kacagtam, noha hevesen bólogattam egy-egy szívbemaró gondolattalálaton. Az emberi játszmákat női hangokon – valóban egy bő óra nevetőizom-tréninggel számolva – két közkedvelt színésznő tolmácsolta. Úgy vélem, hogy ilyen egy abszolút szórakoztató színház, ahol a felolvasószínházi jelleg ellenére egy percig sem jutott eszembe, hogy nem a nappaliban ülve hallgatom a felnőttek végeláthatatlan vitáját, vagy nézem a Barátok köztöt élőben egy interaktív tv-ben. A lemez A oldalán az említett sorozatból is ismert Kakasy Dóra, a lemez B oldalán a Gyulára hazajáró Kovács Vanda hallatta hangját.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az elsősorban gyermekkönyveiről és gyermeki szemléletmódjáról ismert, Kossuth-díjas Janikovszky Éva 52 évesen vettette papírra a klasszikus magyar (?!) családok hétköznapjairól alkotott elképzeléseit. Ugyanakkor ezek olyan jól sikerültek, hogy még 2020-ban, 17 évvel a halála után is akkorát ütnek, hogy sistereg az ember „füllemeze”. A színházi ősbemutató az írónő születésnapján, éppen 2013. április 23-án (halálának 10. évfordulója alkalmából), a Katona József Színház Sufnijában volt. Az estet Janikovszky János (a Móra Kiadó elnök-vezérigazgatója, az írónő fia) és Balassa Anna (a Móra Kiadó volt főszerkesztője, Janikovszky Éva egykori kollégája és felnőtt könyveinek szerkesztője) nyitotta meg, akkor a lemez A oldalán Fullajtár Andrea, a B oldalán pedig Horváth Lili voltak hallhatóak.
A gyulai kamarateremben tökéletesen sikerült kitölteni a teret a két hölgynek, egymás méltó ellenpontjai voltak a középre helyezett segédasztal körül, mind ruházatban (váltott piros-fekete cipőtől sálig), mind hangban, vérmérsékletben, tehetségben és aurában. A közönség hálásan tapsolt, noha olykor a taps szerintem szólt a mélyen vesébe látó Janikovszky-sorok fantasztikus igazságtartamának, máskor az ön- és párterápia-ismereti – hol férfiaktól származó, hol nőies – kínkacajoknak. Mert ki ne élte volna meg felnőve a szülők szembenállását gyereknevelési kérdésekben (falrahányt borsó anyától, atyai pofon… ezt nem kell magyarázni), feladatmegosztási stratégiákban (ki olvas újságot, ki mosogat, ki tévézik, ki készíti a reggelit, ki megy boltba, ki gondoskodik a családtagokról), családlátogatási perekben (hol nyaraljon nem együtt a család), rokontávoltartó veszekedésekben (miért kell mindig hajbókolni, ha valami borzasztó, pl. étel, ital, akkor azt ne kelljen titkolni), babaváró, unokaféltő, kamaszt nevelő, egy szem fiút el nem engedő anyaszerepben, Pató Pál-férj vagy ráhagyom akkor hamarabb végzünk apaszerepben, serdülő lázadó vagy kirepülő palimadárként?
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Ahogy Réber László egykor megrajzolta, olyanoknak láttam magam is ezeket a képeket: minden szavuk arannyal festve! Olyan görbe tükröt tartottak elénk, amely ráadásul még ferde szeggel is volt falra akasztva. Mert bizony csúfos képet kaptunk arról, milyen könnyen ítélkezünk, osztunk tanácsokat másoknak, de ha ugyanolyan helyzetbe kerülünk, már teljesen más a kép és jön a lemez másik oldala. Ezt humoros, ugyanakkor tanulságos és elgondolkodtató formában írta meg Janikovszky, hatásosan, életszerűen és kíméletlenül hitelesen adta elő a két színésznő.
Az est végére eldöntöttem, biztosan jelzem, hogy aki nem látta még a dramatizált változatot, az is nyomban szerezze be a könyvet, mert amit olvashat, az egy igazi, kis magyar kortörténet, de ami fő, kórtörténet is, teljesen aktuális köntösben.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
