bimbó lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
Az elmúlt hónap végén a hazai sportélet egy különleges napját ünnepelhettük. Ezen a napon azoknak az embereknek mondtunk köszönetet, akik elindítottak minket az úton, vagy végigkísértek bennünket egészen a visszavonulásunkig. Szeptember 25-én tartotta a honi sportvilág a magyar edzők napját.
Amikor sikeres edzőkről beszélünk, mindenkinek a sportélet csúcsán trónoló edzőpápák jutnak eszébe. Pedig egy fiatal sportoló egész pályafutását meghatározza az a személy, akivel először találkozik a sportágban. Magával viszi mindazt a habitust, edzésgyakorlatot és versenyszemléletet, amit a legelső mesterétől átvesz.
Harminc éve tartó sportpályafutásom első trénere – a katonás, vagyis inkább rendőri fegyelem híve – Kádas Laci bácsi volt. Stílusából adódóan tőle a megalkuvás nélküli munkát és a sikerre való törhetetlen fókuszálást tanulhattam meg. Ezeket a jegyeket végighordoztam a harminc év alatt, hiszen ma is ugyanolyan fanatizmussal és keménységgel végzem a felkészülést, mint ahogy az akkor belém vésődött.
A háromszoros olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízipóló-legenda, Kiss Gergely mondta egy interjú alkalmával, hogy szerencsére komoly edzői voltak mindenhol, akiknek sokat köszönhet, még annak is, aki nem volt jó edző, mert minden helyzetből és mindenkitől lehet tanulni.
Ezekkel a sorokkal köszönöm meg mindazt a rengeteg energiát és tudást, amit a harminc év alatt kaptam és manapság is kapok, Kádas Lászlónak, Surman Zoltánnak, Lechner Zsoltnak és id. Berki Ferencnek.
Uraim, köszönök mindent!
