tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap
A kerékpárosok szabálytalan közlekedése sok vitát generál, én is írtam már róla, akkor arra jutottam, hogy legalább annyira szeretik figyelmen kívül hagyni a közlekedési normákat az autósok is, így kár bármelyik oldalra is ráhúzni a vizes lepedőt.
Az elmúlt héten viszont történt velem valami, ami újra a kerékpárosokra tereli a figyelmet. Együtt ebédeltünk a feleségemmel, majd kihasználva a nyárias időt, együtt ballagtunk a Béke sugárúton, a DM előtt pedig megálltunk elköszönni, innen másfelé vezetett az utunk. Az üzlet előtt ér véget a kerékpárút, tehát a szabálykövető magatartás az, ha a biciklis leszáll, és tovább tolja a járművét. Ez nem mindenkinek egyértelmű, legalábbis a felénk száguldó „hölgynek” nem volt az.
A kerékpárúttól jó kétméternyire álldogáltunk, amikor észleltük, hogy nagy sebességgel közeledik felénk az asszony egy elektromos kerékpárral, és láttuk azt is, hogy nem szándékozik sem lassítani, sem leszállni. Mielőtt reagálhattunk volna, az idős gyorshajtó bepréselte magát közém és a beton virágágyás közé, számtalan, kormányra aggatott szatyrának egyikével térden vágott, majd tovább száguldva a járdán, kedvesnek nem nevezhető stílusban, megtippelte édesanyám foglalkozását.
Nem tudhatta, hogy az valóban „k” betűvel kezdődik, ugyanis könyvtáros, de elég messze járt a valóságtól, én pedig a megdöbbenéstől sem reagálni, sem kijavítani nem tudtam. A feleségem még utánakiabált, hogy nem a kerékpárúton közlekedik, de a néni már Lewis Hamiltont megszégyenítő szlalommal fordult ki az úttestre, persze indexelés nélkül...
