dávid péter, balássy fanni, árpási zoltán, bajnai bene istván és kiss ottó
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
A résztvevők először arról beszéltek, hogy hogyan ismerték meg Simonyi Imrét. Árpási Zoltán elmondta, hogy 1979-ben költözött haza Gyulára a feleségével, az apósa pedig, aki szabómester volt, rendszeresen varrt a költőnek.
Mint mondta, a szomszédban laktak, így ismerte meg Simonyit, akivel kezdetben hűvösnek volt mondható a kapcsolatuk. Hozzátette, hogy a hazaköltözésük után a Békés Megyei Lapkiadó Vállalat igazgatója lett, ehhez kapcsolódik a mélyebb értelemben vett megismerkedésük, ugyanis amikor Simonyi Imrét kitüntették a Munka Érdemrenddel, akkor Árpási Zoltánhoz fordult, intézze el, hogy bekerüljön a kitüntetés híre az újságba.
Bajnai Beke István elmesélte, hogy 1978-ban került Gyulára, ide nevezték ki segédlelkésznek, majd megismerkedett Jánosi Imrével, a Százéves (Reinhardt) Cukrászda működtetőjével, szabadidejében sokat beszélgettek.
Az egyik ilyen alkalommal járt arra Simonyi Imre, akiről első benyomása az volt, hogy elegáns, a viseltessége ellenére sugárzott egyfajta arisztokratizmust sugárzott, szokatlan volt a nyári melegben viselt öltönye.
Megkérdezte Jánosit, hogy ki ő, nem sokkal később pedig megvette a Gyulai krétarajzok című verseskötetét, amelyet aláíratott a költővel, aki saját kezűleg javította ki számára a könyvben a nyomdahibákat.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Később mélyült a kapcsolatuk, egyik alkalommal egy egyetemi társa kereste meg Bajnai Beke Istvánt, mert tudta, hogy van írógépe, erre pedig azért volt szükség, mert a hölgyek, akik Simonyi verset gépelték elhagyták a költőt.
Ezután többször is járt Simonyi Imrénél, a következő kötetét gyakorlatilag ő gépelte le számára.
Kiss Ottó tizenhat-tizenhét éves lehetett, amikor megismerkedett az „öreggel”, először pedig azt gondolta róla, hogy színész. A Gyulai Várfürdőben voltak, ahol Simonyi hangosan, teátrálisan beszélgetett, feltűnő jelenség volt, nyaranta pedig sok színész jár a fürdővárosban, ezért gondolta a költőt is annak.
Találkozott egy lánnyal, akivel ugyanarra a pályázatra adta be a verseit, mint ő, de nem ért el eredményt, ezért kérte, hogy Kiss Ottó írja le neki a verseit, ezt pedig Simonyi Imre kiszúrta, odahívta magához Ottót, majd kérte, hogy menjen el hozzá valamikor és vigye el az írásait.
Ez sokáig nem történt meg, hónapokkal később pedig a költő, sorban állva a fürdő előtt, nagy hangon mesélte, hogy vittek hozzá verseket, de nagyon rosszak voltak, bezzeg akinek mondta, hogy vigye el neki, a Kiss Ottó nevű fiú, az nem jutott el hozzá. Meghallotta ezt a fürdő főpénztárosa, aki történetesen Kiss Ottó édesanyja volt, ő átadta fiának az üzenete, ő pedig elkezdett járni a költőhöz.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
Dávid Péter következő kérdése arra irányult, hogy melyik volt az igazi Simonyi Imre, hiszen sokfélét mondtak róla életes során: volt nőcsábász, focidrukker, aki mindenkinél jobban értett a sporthoz, nevezték bohémnak is.
Árpási Zoltán szerint az összes jelző igaz. Elmesélte, hogy az ország – talán a világ – legjobb focistájának Pásztor Józsefet tartotta, akiről írt is az újságba. Nem volt egyszerű lehozni az anyagot, mert a hatalom nem szerette Simonyit, de végül közölték az írást, amely nagy visszhangot váltott ki.
Bajnai Beke István szerint a költő is, ahogy minden művész, értett a mítoszteremtéshez. Mint mondta, nem vonja kétségbe a történeteket, de az volt a benyomása, hogy felnagyított apró dolgokat magával kapcsolatban.
Hozzátette: voltak baloldali, konzervatív és szabadelvű megnyilvánulásai is, amelyek verseiben is tükröződtek.
A beszélgetés végén Balássy Fanni olvasta fel a közönség számára az Esőben megjelent novelláját.
Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
