Dési Tamás kántor és Radnóti Zoltán főrabbi tartottak emlékező szertartást
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Radnóti Zoltán beszédében úgy fogalmazott: azért gyűlnek össze minden évben a gyulai izraelita temetőben, hogy közösen „megrendüljenek”, hogy a temetőben látható neveket olvasva megemlékezzenek saját sorsukról, a múltjukról, Gyula város múltjáról, valamint a várost építő zsidó emberek múltjáról.
– A zsidó nép múltja és történelme, valamilyen módon, mindannyiunk történelme, akárhonnét is származzunk – mondta a főrabbi.
Hangsúlyozta: a zsidókat nem egyik pillanatról a másikra hurcolták el, hosszú évtizedek közbeszéde, törvényei vezettek ahhoz, hogy a vagonok elindultak Auschwitz felé.
Az emlékező szertartás után Besztreczey Attila színművész szavalt el egy verset, majd Varga Zoltán olvasta fel Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége elnökének levelét.
– Ami 1944 tavaszán, kora nyarán szerte Magyarországon, így Gyulán is megtörtént, arra azóta sincsenek szavak, amelyek vannak, azok nem tudják leírni azt a veszteséget, amelyet a magyar zsidóság a deportálásokban kicsúcsosodó szisztematikus jogfosztásokban elszenvedett – írta levelében a MAZSIHISZ elnöke.
Kiemelte: az emberveszteség felfoghatatlan, a hiány máig hat, és generációról generációra átadódik.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Mint írta, a Gyula Város Önkormányzata gondozza a helyi zsidó emlékeket, a megemlékezés helyszínéül szolgáló temető sem úgy nézett ki pár évvel ezelőtt, mint most, de volt figyelem és akarta, hogy rendbe hozzák, idén pedig az első világháborús katonasírok újultak meg.
– Talán egyszer a város központjában, a ma zeneiskolaként működő egykori zsinagóga mellett, egy városi emlékközpont fogja bemutatni a helyi zsidóság történetét. Ha a teremtő is úgy akarja, ezen a nagyléptékű projekten majd közösen dolgozhatunk a gyulai önkormányzattal – írta Heisler András.
A levél felolvasása után újra Beszterczey Attila mondott verset, utána a Gyulai Vonósnégyes adta John Williams szerzeményét, amelyet a Schnidler listája című filmhez írt, majd következett Pápai Attila evangélikus lelkész emlékbeszéde.
Hangsúlyozta: a gyulai zsidóknak alapvető emberi jogaiktól megfosztva, addigi rendes, dolgos munkával felépített egzisztenciájukból kisemmizve kellett vagonokra szállniuk, hogy Németországba szállítsák őket.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A soá, amely teljes pusztulást, kiirtást jelent, 1944 tavaszán elérte a helyi izraelita hitközség tagjait is, pedig Gyulán azelőtt nem volt jellemző az antiszemitizmus, sőt, a város megbecsült és tisztelt polgáraiként tartotta számon a kereskedőket és iparosokat, orvosokat és ügyvédeket, kétkezi munkásokat.
– Vallását jó rend szerint megtartva, szívében hazafias magyar érzelemmel élt a gyulai zsidóság – fogalmazott Pápai Attila.
Aláhúzta: ahol csak pusztított, a történelem szégyenévé vált a holokauszt szörnyűsége, mert néhány igaz embert leszámítva, akik gyakran maguk is áldozattá váltak, mindenki némán tűrte, hogy faji alapon megkülönböztessék, gettósítsák, vagyonát elkobozzák, majd gyilkos szándékkal elhurcolják a zsidóságot.
– Gyuláról közel félezer embert hurcoltak el, először a helyi gettókba, majd tovább a munkatáborokba – mondta az evangélikus lelkész.
A megemlékezés végén – a szokásoknak megfelelően – a megemlékezők kövek elhelyezésével tisztelegtek a gyulai deportáltak előtt, majd emlékkoszorúkat helyeztek el a felújított első világháborús síroknál.
