Széll János elmondta, hogy gyermekkorában ismerkedett meg Schriffert Mihállyal, aki ikonikus személy volt Gyulán, de a történelem viharai őt sem kímélték, ugyanis származása miatt, tizennyolc éves korában málenkij robotra vitték.
Öt évet töltött a Donyeck-medencében található kőszénbányában, hazatérve földműveléssel kezdett foglalkozni, később az állami gazdaságban vállalt munkát, majd kőműves-segédmunkásként és könyvelőként is dolgozott, ahonnan a Gyulai Vasipari Szövetkezetbe vezetett az útja.
Az évek alatt egészségi állapota megromlott, az egyik oldala szinte teljesen lebénult, rokkantnyugdíjas lett. Orvosai azt tanácsolták, hogy változtassa meg életmódját, Széll Mihály szerint pedig ennél jobb tanácsot nem is adhattak volna neki, hiszen ekkor kezdett el faragni.
Faragásaira elsősorban a környezetében látott dolgok hatottak, legelső munkái között találunk egy szélmalmot és egy földműveléshez köthető táblaképet is, de hamar új irányt vesz a munkássága és használati tárgyakat kezd el készíteni: hőmérőt, dísztányérokat, díszdobozokat faragott.
Schriffert Mihály állandóan kísérletezett, új dolgokat kitalálni, ezért folyamatosan dolgozott, tárgyak százai kerültek ki a kezei közül, volt olyan nap, amikor két-három tárggyal is végzett. Az iparművész egyre inkább a hétköznapi használati tárgyak felé fordult, ennek a korszaknak a legszebb darabjai a székek.
Széll János megnyitójában röviden összegezte a kiállítás darabjait, így a különösen szép szakrális szobrokat, a paraszti élet zsánerfiguráit megelevenítő darabokat, a betlehemeket és a mindennapi élet pillanatait idéző szoborcsoportokat is.
A megnyitó után Balogh Ferencné, a Tájvízház előző kiállítója átadta a kiállítótér kulcsát Schriffert Mihály keresztlányának, Schriffert Editnek. A Korszakokon át című tárlatot november 22-ig tekinthetik meg az érdeklődők.