A Kutatók Éjszakájáról Erdész Ádám beszélt
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Kutatók Éjszakájának célkitűzéseiről, hasznáról Erdész Ádám, az MNL Békés Megyei Levéltárának igazgatója beszélt köszöntőjében. Elmondta, az országos rendezvény azért jött létre, hogy a szélesebb közönség is megtudja, miben áll a kutató munkája. Ehhez kapcsolódóan tisztázta: először mindig a kutatás tárgyát érintő kérdések fogalmazódnak meg, majd a hipotézisek is körvonalazódnak. A levéltáros, a történész ezek mentén haladva lát neki annak, hogy felkutassa a vonatkozó iratokat, átböngéssze a szakirodalmat annak érdekében, hogy eredményre jusson. Szerencsés esetben ez megtörténik. Ilyenkor konferenciákon, publikációkban tárja a szakma elé, mit ért el.
Erdész Ádám a következményekről is szólt: a felfedezésre csak jó esetben reagál a szakma, rossz esetben nem törődik vele. Ám ha reagál is rá, visszhangja egy nagyon szűk réteget érint. A Kutatók éjszakájának kezdeményezői, elindítói ezért azt szeretnék, hogy a kutatóintézetek azoknak is megmutassák, hogyan működnek, mennyire izgalmas és érdekes témák hozhatók felszínre, akik érdeklődnek a tudományos munka iránt, de nem vesznek részt benne.
Tavaly helytörténészek tartottak előadást a levéltárban ezen a napon, idén a vezetőség úgy gondolta, mivel a sorozatos bűntények mindig nagy érdeklődésre tartanak számot, ezzel fognak foglalkozni. Olyan eseteket választottak ki, amelyek a puszta események mögött sokkal tágabb tartalmat mutatnak meg a középkortól a 19. századon át a 20. századig. Feltárják az eseménytörténetek hátterét, szövegkörnyezetét, egy teljes történeti világot, mutatott rá Erdész Ádám.
Halmágyi Miklós Életmentő szentek – Fizikai erőszak és lelki erő című értekezésében többek között azt boncolgatta, bűnös volt-e mindig az elítélt, és amennyiben igen, miért törte magát a szent ember, hogy megmentse a csirkefogót. Arra is példákat hozott a középkorból, mi lett, ha a bűnös ember megmenekült: jó útra tért-e, avagy megőrizte korábbi énjét. Azt is megvizsgálta, hogy aki legendát írt, milyen hatást szeretett volna kiváltani olvasóiból.
A publikum a keresztény kultúrkincsek mellett az arab mesevilágba is bepillanthatott, és azzal az időszakkal is megismerkedhetett, amikor még támadó ázsiai vándornépek fenyegették Európát. Hallhattak arról is, miként viszonyultak a szentekhez és a szentéletű emberekhez a hunok, majd a magyarok.
Héjja Julianna Erika Bitófára ítélt imposztorok – Kisnemesi bűnözés a 19. századi Békés megyében címmel tartotta meg előadását, helyi forrásokra támaszkodva. Kiemelte: fennmaradt egy olyan statisztika az 1830-as évtizedből, amely nagyon beszédesen szól arról, hogy a Békés megyei elítéltek 12 százaléka a kisnemesek közül került ki. Ez soknak számít, hisz ekkor az összlakosságnak még az egy százaléka sem volt nemes.
A főlevéltáros részletesebben a gyomai és öcsödi ággal rendelkező Izsó család zűrös történeteit ismertette, mivel notórius bűnözőknek, visszaesőknek számítottak. 1813–46 között például tizennyolc ítéletben tűnt fel a família. A törvényszegés szinte belépőt jelentett ebbe a családba, hangsúlyozta Héjja Julianna Erika.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az 1907. évi dánosi rablógyilkosság Békés megyei és gyulai vonatkozásait Balogh Dorottya kísérelte meg felgöngyölíteni. Így fogalmazott: egy olyan volumenű ügyről van szó, amely a mai kriminalisztikára is kihat. Úgy kerültek vele kapcsolatba, hogy a budapesti főügyész kutatásai Békés megyébe vezettek, így segítséget kért tőlük. Balogh Dorottya aláhúzta: a történet megítélését és feltárását lényegesen nehezíti, hogy mind a nyomozati jegyzőkönyv, mind az esküdt bíróság iratanyaga 1918 körül elveszett.
A gyulai szálak kapcsán a levéltáros elsőként Endrődy Gézát említette meg, aki a gyilkosság előtt csaknem tíz évvel írta meg A bűnügyi nyomozás kézikönyve című munkáját, és ezzel megalapozta a gyilkosok kézre kerítését. Ugyanis gyakorlati tanácsai és módszerei közé az ujjlenyomat és a lábnyom rögzítését is felvette. A nyomozók éltek is ezzel az új lehetőséggel.
Másodikként Fogarassy Gyula csendőrtiszt vezetett el Gyula városába. Ő Hajdúhadház környékén vívott tűzpárbajt a később hírhedtté vált Kolompár Balog Tutával, a feltételezett bűnözők egyikével, akit elfogott. Fogarassy a későbbiekben került városunkba, ahol tragikus véget ért, hisz haslövés következtében hunyt el. Állítólag a bevonuló szovjetek lőtték meg 1944-ben. Ám korábban a még nagyon fiatal leányával is egy golyó végzett, pont a házasságkötése előtti napokban. A hivatalos jelentés szerint öngyilkos lett. Balogh Dorottya aláhúzta: a rablógyilkosságnak, amellyel vándorcigányokat vádoltak meg, még ma is aktuális társadalomtörténeti vonatkozásai vannak.
