Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Élő-Bárka

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Fodor GyörgyKULTÚRA • 2019. augusztus 18. 14:25
Élő-Bárka
Egy hűsítő irodalmi est

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel a Bárka folyóirat munkatársai idén ismét ellátogattak a gyulai Hőforrás Üdülőszövetkezet strandján található valós bárkára, hogy élő-műhellyel szórakoztassák a jelenlévőket. A hűsítő irodalmi esten a folyóirat szerkesztői, munkatársai olvastak fel.

a bárkások

Fotó: Gyulai Hírlap – Fodor György

Az ismert költők, írók a hűsítő medencék előtt álló, bárka formájú büféből tartottak egy üdítő, szórakoztató, de ugyanakkor elgondolkodtató irodalmi estet az üdülő vendégei és a városból érkező érdeklődőknek, ismerősöknek, barátoknak. Az „evezést” Elek Tibor irodalomtörténész, főszerkesztő kezdte, aki hosszasan beszélt a legújabb Bárka szám belbecsérő. Ennek legerősebb eleme Darvasi László: Karády zárkája című monodrámájának szövege, amely a Gyulai Várszínház 56. évadában az egyik legmaradandóbb élményt hozta Bartha Boróka játékával. A Bárka folyóirat és a hozzá köthető kulturális tevékenység érettségi tétel néhány regionális középiskolában. Rangját az adja, hogy tavaly már 25 éves volt, így antológiával tisztelegtek a Bárka-díjasok előtt. A jelenlévő költők és írók, akik többen maguk is kaptak Bárka-díjat a legfrissebb bárkás szövegeiket olvasták fel, valamint meséltek jövőbeli terveikről.

Becsy András gyulai származású, több kötetes költő Vizespohárnyi című versét osztotta meg, majd az igen szívéhez nőtt limerick-csokrából adott elő. A 10 éves, kötött formájú, ötsoros, obszcén elemekkel tarkított versek most is ütöttek. A vidéki magyartanárt diákjai szívesen ugratják ma is ezekkel a múltbéli „elhajlásokkal”. Talán jövőre érkezik a komoly tromf, mert András új kötet megjelentetésére pályázik. Az eddigi kettő is erős volt, várjuk a folytatást.

Farkas Wellmann Éva költőnő, az online folyóirat szerkesztője, a Parancsolatok kötetével – már másodjára jelent meg - az egész Kárpát-medencében visszhangot kiváltó szerző. A friss Bárka számból a kéziratban nyitóversként megjelent Inferno-t olvasta fel. Második körben az Amőba és a Majd ők megmondják című írásokat hallhattuk. Tavaly ugyanitt még a Parancsolatokból csendültek fel kottára írt versverziók, kiderült, idén is megrendeltek a költőnőtől megzenésíthető verseket. Szívesen hallgatnánk elébe!

 

a publikum

Fotó: Gyulai Hírlap – Fodor György

Kiss László elsősorban prózaíró, de mégis a versrovat szerkesztője. Legutóbb a Bérczesi Róbert (Hiperkarma) viszontagságokkal teli életéről szóló könyvet (Én meg az ének) jegyezte. Ennek ellenére egy verssel jelentkezett: Mese a kisegérről, aki fölkerekedett (Hanka-dal). Németvárosi Attila néven számtalanszor hallottuk már megszólalni a lírikus énjét, de verses mesét még nem hallottam tőle – noha már olvastam. Ezért örülök, hogy a felolvasó-debütön jelen lehettem. Mögöttem szintén hallható volt dicséret egy lelkes fürdővendég szájából: „Jó kis vers, rímel mindene”. Második körben azért mégis novellát hozott, bár szokatlanul rövidet. Bevallása szerint az „elörkényesedés” útjára lépett.

Kiss Ottó költő, író, kezdetektől munkatárs, számos gyermekverskötet szerzője. Hosszan citált szövege egy Laci bácsi nevű állatkerti gondnokról szólt (tavaly az első hosszúverset hozta a háromból), aki hol erdei, hol házi, hol állatkerti állatokkal ismerkedik meg mulattató formában, s Laciból László a maciból medve lesznek, hiszen lassan felnövünk velük mindannyian. Ottó jellegzetes humora feszegeti a kötött formákat, gyakran ezt fel is róják neki a kisgyermekek, hogy nem tud rendes verset írni. Kevesebben ismerik és tisztelik benne a regényírót. Pedig érdemes utánaolvasni…

Szil Ágnes írónő, a prózarovat szerkesztője, aki olyan friss szöveggel örvendeztetett meg bennünket, amely csak munkacímet kapott: Geometria. A tőle megszokott módon, mélyen, fájdalmasan, sejtelmesen, ugyanakkor hatásosan taglalta történetében, hogy a szerző, mű és befogadó hármasa egyre távolabb kerül egymástól. Magyartanárként sokat tesz ennek az űrnek a csökkentése érdekében. Örömmel vettem, hogy azért a fiatalabb generáció is képviseltette magát a találkozáson.

Reméljük, jövőre még többen gondolják majd úgy, hogy személyesen ülnek be a kultúramentés élő bárkájába és elhajóznak egy hűsítő irodalmi délután nyárvégi, pihentető hullámain.

 

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)