Gyulai Hírlap - Somogytól a Székelyföldig, a pendelytől a gatyaszárig

Balogh Ferencné népviselet-készítőt, népi kézművest Pozsárné Kaczkó Zita mutatta be a jelenlévőknek. A Tájvízház vezetője kiemelte: a gyulai alkotó immár visszatérő vendégük, legutóbb az adventi időszakban díszítették, illatosították a teret gyönyörű mézeskalácsai. Ezúttal újdonságot hozott az intézmény falai közé, hisz népviselet-kiállítás még nem volt a Tájvízházban. A Pendelytől a gatyaszárig című válogatás a Dél-Alföldtől Somogyon és a Rábaközön át a Székelyföldig mutatja be azt a hagyományos magyar népi viseletkultúrát, amely mára elszakadt a mindennapi élettől, mutatott rá köszöntő szavaiban Pozsárné Kaczkó Zita.

Pál Miklósné, a Népművészeti Egyesületek Szövetsége és a Békés Megyei Népművészeti Egyesület elnöke megnyitóbeszédében elsőként a népi kézművesség történetébe nyújtott betekintést. Mint mondta, a gyáripar fejlődésével a paraszti tárgykultúra a 20. század közepéig szinte teljesen visszaszorult, hisz a városiasodó lakosság körében nem mutatkozott rá igény. Megőrzésében az etnogfráfusoknak volt nagy szerepük, akik még időben, a teljes megsemmisülés előtt feltérképezték az egyes néprajzi tájegységek jellemző kézműves kultúráját.

Pál Miklósné kifejtette: néhány évvel ezelőtt elkészült egy arra vonatkozó kataszter, hol él és működik az országban a legtöbb olyan férfi és nő, akik ezzel a kultúrával foglalkozik. Az egyesületi elnök asszony kiemelte: a felmérés szerint Gyula városa az első száz település között van, amire nagyon büszke lehet. A szakember felhívta a figyelmet arra is, hogy néhány hónapja a német önkormányzat házában egy hímző kör is elindult, ezzel kiegészültek a már meglévő szakkörök: a fafaragó, a viseletvarró, a mézeskalácssütő, a tojásíró, a szövő.

Pál Miklósné méltatásában aláhúzta: Balogh Ferencné alkotásaival csodát valósít meg. Földműves szülők gyermekeként Gyulán született, és már nagyon fiatalon munkába kellett állnia. Hosszú éveken át óvodai dajkaként dolgozott, így nagyon sok kézműves-tevékenységet valósíthatott meg. A népviselettel már gyermekként találkozott, ám arra, hogy maga is a készítőjévé váljon, a szükség vitte rá. Akkor indult el ebbe az irányba, amikor a lányai táncosok lettek. A későbbiekben már másoknak is varrt.

Első ruháit fotók alapján készítette el, majd tanulmányozni kezdte a különböző tájegységek hagyományait. Eljárt konferenciákra, képzésekre, több akkreditált tanfolyamot is elvégzett. Ma már ormánságit, somogyit, csabai szlovákot és Békés megyei román viseletet is készít. Az ő ruháiban ropja a Cimbora, a Körös együttes és a méhkeréki csoport. Legutóbb a csabai tótoknak és a kétsopronyi népdalkörnek készített felöltőket.

Másik kedvenc elfoglaltsága a mézeskalács-készítés, amit a megyei népművészeti egyesület két tagjától sajátított el. Termékei mára saját ízvilágot is kaptak. Emellett játszóházakat vezet, a természetes alapanyagokból pedig rövid idő alatt állít elő játékot vagy használati tárgyat. Azt vallja, hogy a játszóház a népművészet megismerésének előszobája. Munkáival rendszeresen szerepel hazai és határon túli kiállításokon, illetve a Körös-völgyi Sokadalomban.

Balogh Ferencné egész életében arra törekedett, hogy általános műveltségét, szaktudását fejlessze, mutatott rá Pál Miklósné. Olyan, akár egy rendíthetetlen ólomkatona, aki mesterségbeli tudását köszönet elvárása nélkül, szerényen, csendben, hitből, szakmai szeretetből és a népművészet iránti alázatból végzi közöttünk. Nyitott, kreatív személyiség.

A Tájvízház jelképes kulcsát Balogh Ferencné az előző kiállítótól, Széll Jánostól vehette át ünnepélyes keretek között. A megnyitón Szák Zselyke Zsuzsanna három andrásfalvi dallal örvendeztette meg a nagyérdeműt.