Gyulai Hírlap - Duplafenekű szövegekkel nevettette meg hallgatóságát a Gyulai Várszínház alkalmi társulata

Az irodalmi gálát 2002 óta kétévente szervezik meg, mondta megnyitóbeszédében Elek Tibor, a Gyulai Várszínház igazgatója. Ilyenkor a kortárs magyar irodalom színe-javát képviselők soraiból kérnek fel tíz-tizenegy alkotót, hogy alkalomhoz illő humoros verseket, prózákat írjanak, és ezeket személyesen elő is adják a nyári összművészeti fesztiválon. Az idén elhangzott szövegeket a Bárka folyóirat ötödik számában jelentetik meg.

Elek Tibor utalt arra is, hogy a humorfesztivál korábbi moderátora Tarján Tamás volt, aki két éve örökre eltávozott az élők közül. Mint mondta, ő maga nem fogja tudni pótolni, csillogó humorát, felkészültségét is csak követni próbálja, majd színpadra szólította az est első felvonásának hat íróját, Temesi Ferencet, Egressy Zoltánt, Tóth Lászlót, Szabó T. Annát, Székely Csabát és Sántha Attilát, valamint Szirtes Edina „Mókus” hegedűművészt, zeneszerzőt és énekest, aki a zenei átmenetekről gondoskodott improvizatív muzsikájával.

Az alkalmi társulat első doyenjeként Temesi Ferenc foglalta el helyét a felolvasóasztalnál, ahol megoldhatatlan érettségi tételekbe foglalta bele előadását. A tréfás feladványokba személyes régmúltját, nyomorúságát is belekomponálta, vágyát arra, hogy legalább egyszer az életben ő is kérdezzen. Így képezett megfelelő átmenetet a hétköznapok világa és az irodalom között.

Egressy Zoltán főhőse épp az 50. születésnapját ünnepelte ekkor. Megfelelő pillanat volt ez számára ahhoz, hogy szembe nézzen önmagával és a környezetében élőkkel, akik számos olyan holmival ajándékozták meg, aminek nem tudta hasznát venni. Története tömegverekedéssel kezdődött, húsvéthétfőn, amikor néhány rokonával, ismerősével elindult locsolni, páran közülük részegen, azokban a távoli időkben, amikor ő még csak négy-ötéves lehetett.

Tóth László, a gála másik doyenje Szlovákiából, Dunaszerdahelyről jött el Gyulára. Kesernyés humorával az egzisztencia alapkérdéseit boncolgatta, mint egy fiatalember, aki reggel frissen ébred, de csak akkor, ha csúcsformában van. Különben nem éppen fessül, ezért a feleség is kell ahhoz, hogy felkerüljön rá a gatya.

Szabó T. Anna saját otthona alagsorában nézett szét, ott vette számba, mi minden került be oda az évek során. Ezt megelőzően, kissé zavarban, hisz nem tett eleget Elek Tibor azon kérésének, hogy új verssel érkezzen, felolvasott egy nyelvtörőt, amelybe ő maga is picikét beletört. Székely Csaba, korunk egyik legsikeresebb drámaírója Ady-parafrázisokat adott elő a mogorva, bús lelkű költő modorában, enyhén Latinovitsosan, miután leültette a poétát a tévé elé, s megnézette vele a Csillagok háborúját, a Dr. Csontot, a híradót és a tehetségkutató műsort.

Sántha Attila, az Előretolt Helyőrség első ideológusa, a Transzközép-kiáltvány szerzője a Agyafúrt detektív székelyföldi nyomozásaiból villantott fel két epizódot. Az egyikben a pet, a pete és a petemnyi szó eredetére keresett magyarázatot, előhúzva nyelvi bicskéjét, felturálva a közönséget és megméricskélve egy lófő pöcsét meg a pincér kicsinyke kolbászát. Aztán arra keresett magyarázatot, miként megy ki a ház az ablakon úgy, hogy bent marad a vénasszony.

A második felvonásban Csík Mónika, Sándor Zoltán, Pataki Tamás, Végh Attila, Szil Ágnes és Dragomán György lépett közönség elé.

Nyitányként Madách Ember tragédiája nyolc és feledik színjének parafrázisát hallhattuk a szabadkai Csík Mónikától, aki immár a vajdasági Kányádi Sándorként tartanak számon, persze nem azért, mert hasonlít az elhunyt erdélyi költőre, és párjától, Sándor Zoltántól. Cselekményük helyszíne egy homályos padlás volt, ennek mestergerendájáról lógott fejjel lefelé Ádám, aki roppantul unottan legyezgette itt magát szárnyaival. Lucifer jelenésként tűnt fel a kémény mögül, majd kezdetét vette a csipkelődő párbeszéd, amelyben Mónika lett Ádám, Zoltán pedig Éva.

Az alkalmi társulat legfiatalabb tagja, Pataki Tamás költő, regényíró, újságíró, szerkesztő álhírekkel ostromolta meg az irodalmi gála hallgatóságát, főként azt követően, hogy bejelentette: medvére támadt egy budapesti család a Székelyföldön.

A költészet és a filozófia eltérő gondolkodásmódját, nyelvjátékait Végy Attila játszotta ki egymás ellen, egyre komorabban. Felolvasása spirálszerű úton haladt, mindeközben versek fúrták előtte a létet, az angyal megállt benne, a lány pedig… A lány benyalt a másiknak egy régebbi felvonásban.

Szil Ágnes, a Bárka szöveggondozója Szálinger Balázs helyett ugrott be, s arról szólt, mivel találkozik általában a diákság az írók, költők emlékházaiban. Vagyis pont azzal nem, amiért oda beviszik.

Az est végére a pontot Dragomán György tette ki, aki a helyes lágytojás-főzés rejtelmeit osztotta meg a humorfesztivál publikumával, precíz japán módra.

Az utolsó szó jogát ezúttal is Elek Tibor tartotta fent magának. A fináléban fontosnak tartotta megjegyezni: tizennyolc éve próbálják igazolni, hogy szórakoztatni és gondolkodtatni, friss, üde élményeket biztosító szövegeket létrehozni a kortárs írók is képesek. Majd főhajtás és csoportkép-készítés végett színpadra szólította mindazokat, akik ezt idén megtették a gyulai várszínpadon.