Gyulai Hírlap - Még a jégszekrényből is hullák esnek ki

Meghatározó fellépője volt a Gyulai Várszínház tavalyi nyári fesztiváljának az ambiciózus Sztalker Csoport, és úgy tűnik, az idei évadnak is ők lesznek a fénypontjai. Ezúttal a Woyzeck című darabjukat hozták el városunkba, ezzel hengerelték le közönségüket az Erkel Ferenc Művelődési Központ színpadán, ahová a publikumot is felültették. Ebben az előadásban tehát a néző is szereplővé vált. A két tér összemosódott, majd mindkettőt elárasztotta a médiaszenny. Még a lábunk alatt is újságfoszlányok hevertek.

Georg Büchner Woyzeckje egy lipcsei borbély, aki féltékenységből megöli Marie-t, a feleségét. Az áldozat segélykiáltására összeverődik a tömeg, mégsem állítja meg senki a megcsalt, becsapott, elmezavarodott férjet abban, hogy tettét elkövesse. De aztán kivégzik. Az eset nem a képzelet szüleménye, hisz 1824-ben meg is történt, az újságok sokat cikkeztek róla. A Nemzeti Színház keretében alkotó színészgárda ebből a tragédiából táplálkozott, hozta létre kelet-európai paneldrámáját, amely a címnek megfelelően hol másutt is játszódhatna, mint egy többlakásos, emeletes panelházban, ahol nemcsak a falból, még a föld alól is „egyéniségek” bújnak elő. Az eredeti Woyzeckből csak a főhős monológja marad meg, ezt egészítik ki napjaink népszerű fantasy-irodalmának szövegtöredékei, s az utcai szlengek.

Noha a színpadkép és ennek minden keléke első ránézésre arra utal, hogy a brazil favelák megszokott hétköznapjaiba kapunk majd bepillantást, a folytatás érthetővé teszi, hogy nem. Aminek részeseivé leszünk, az pont, hogy a mi saját világunk, amelynek médiaszennye és fogyasztói társadalma tönkreteszi, magával sodorja a tisztességesen élni akaró kisembert. Jó és rossz között dúl itt a háború (ifj. Vidnyánszky Attila, a darab rendező újságíróknak azt nyilatkozta, hogy az ukrajnai háború is inspirálta, hisz háromszor kapott már behívót).

Woyzeck, a fegyelmezett polgár, férj és apa egy őrült világban él, amelynek az izomagyú plakátfiúk és a külvárosi bűnözők, a verőlegények, a drogdílerek és a stricik a példaképei. Ők hol brazilul, hol olaszul, hol szerbül, hol ukránul, hol románul, hol pedig a nyolckerből jól ismert magyar dialektusban beszélnek. A minta mégis a brazil szappanopera, amely kitör a tévéből és ráömlik a tévénézőkre. Ugyaninnen jönnek elő a főzőműsorok, a krimik és a horrorfilmek, és elérik, hogy még a jégszekrényből is hullák essenek ki kaja helyett. A szex és a drog ebben a világban mindent visz, a napi kemény meló hatalmas orgiákba, extázisba torkollik a földalatti Csillag mulatóban.

Woyzeck mindebben nem akar részt venni, a társadalom ezért kiutálja, megbélyegzi, dilisnek minősíti, s végül az agyát is darabokra szedi. Spriccel a vér, a szépfiúk nagyokat köpködnek, valakinek leborotválják a szőrzetét, a vécébe nők és férfiak egyaránt előttünk pottyantanak és pisilnek bele, végül Marie, akinek csak egy szerény mellékszerep jut, az sem túl fényes, bele is okád, mint a filmekben és a valóságshowkban. A tisztességes polgárnak esélye sincs elmenekülni a rázúduló mocsok elől.

Sztalkerék drámája persze egyáltalán nem tragikus, hisz valójában egy nagyon leleményesen megkomponált groteszk paródia, tele ötletes megoldásokkal és zseniális alakításokkal. A darab tulajdonképpen végigsöpör, -hömpölyög rajtunk, annyi időt sem enged, hogy tisztázzuk, hol a határ Woyzeck valósága és hallucinációi között. A kivégzőosztag nem kér tapsot a végén, inkább hazaküld. Mert hát miért is kellene megtapsolnunk egy tökéletes gyilkosságot?

Ifj. Vidnyánszky Attila és Vecsei H. Miklós innovatív csapatának kifogásolhatatlan összmunkáját azért mi mégis megtapsoltuk.