Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
A templom körül még legalább ezer sír van a föld alatt, tájékoztatta lapunkat Liska András régész. Az Erkel Ferenc Múzeum szakmai vezetője megkeresésünkre felidézte: amikor az 1970-es évek elején, a Törökzugi lakótelep építésekor kiderült, hogy egy középkori templom maradványai fekszenek a járófelszín alatt, hála istennek az egész lakótelepet áttervezték, így arra a területre, amin most betonkockák jelölik a hajlék alaprajzát, nem építettek házakat. Annak idején ezzel az intézkedéssel igyekeztek megóvni a föld mélyén rejlő emlékeket.
Elsőként egy falmaradvány került elő, s szerencsére azonnal leállították a munkálatokat, és a feltárást is rögtön megkezdték. Kovács László, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze jött le ekkor Gyulára ásni. Munkáját évekkel később Jankovich Dénes fejezte be.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Aki járt már az illető városrészben, és szemrevételezte az egykori szakrális épület körvonalait, észrevehette, hogy valami egészen különlegesről van szó. Kérdésünkre Liska András ezt alá is támasztotta.
– A templom körül még legalább ezer sír van a föld alatt. Ám ezt leszámítva is teljesen unikális ez az épített örökségünk, hisz az Alföldön ekkora gótikus templomépület nem is nagyon ismert. A legközelebbi párhuzam ebből az időszakból a szegedi Alsóvárosi templom – magyarázta a gyulai régész. Mint mondta, egy három építési periódusú templomról van szó, amelynek környékén 300 sírt tártak fel. Miután Jankovich Dénes a munkát elvégezte, a dokumentációt leadta a helyi múzeumnak, majd egy kisebb közleményt is megjelentetett a Békési Életben. A felfedezés óta eltelt immár 40 év, a leletanyag viszont nem lett feldolgozva.
Fotó: Gyulai Hírlap – Gurzó K. Enikő
Az Erkel múzeum szakmai vezetője nagyon izgalmasnak tartja azt is, hogy attól kezdődően, hogy megépítették, tehát a 13. század derekától a 15. század végéig, amíg virágzott, a templom az akkori Gyula központjában helyezkedett el. Az Árpád kori településmaradványok között például olyan kerámialeletek vannak, amelyeknek bizánci párhuzamai ismertek. Ezen darabok kutatása is a projekt része.
A csapatban főként archeológusok vesznek majd részt. Liska András mellett Rózsa Zoltán orosházi múzeumigazgató, valamint a Budapesten dolgozó Szalai Emese és Szigeti Judit. A csapathoz egy archeozoológus és egy antropológus is csatlakozni fog. Illetve még egy szakember, aki a kőanyag elemzésével foglalkozik majd.
A terv az, hogy 2020-ra mindenikük elkészül saját szakterülete feldolgozásával, amit a nagyközönséggel a Gyulai Katalógusok következő kötetében ismertetnek meg.
