Gurzó K. Enikő
Fotó: Gyulai Hírlap
Két úr beszélget egy sörkertben, mindketten rövidnadrágban, csíkos pólóban, strandpapucsban. Külsőre tehát olyanok, mint két tojás, csak a színeik különböznek. Az egyik külföldi szőkét fogyaszt, és mellé nagyokat mesél.
Azt ecseteli éppen, és nem csupán a saját asztaltársaságának, hanem az egész világnak, hogy ő bizony eddig minden nyáron Egyiptomba ment nyaralni. Azt hiszi, idén sem fog ezen változtatni. – És mit csináltok ott? – kérdezi erre a másik, egy belevaló magyar barna felé hajolva. Hát tudd meg, barátom, napozunk, néha meg-megnézünk egy-két piramist, de a legtöbbször napozunk. Príma a homok, viszont képzeld, fegyveres őrök állnak mindenütt a parton és az országút mellett. A buszra is feljönnek. És képzeld, a városban is ott ácsorognak mindenfelé. Amikor bemegyünk vásárolni, ott állnak a plázák bejáratában, és ellenőriznek, belenéznek a táskádba, meg ilyenek. Szóval a városba is bementek, jegyzi meg az ivócimborája. Be-be, mert tudod, rengeteg kaját adnak, viszont, hogy is mondjam, hiányzik belőle az erő. Aha, bólint rá az itthonpárti, az erő, ismétli, majd megkérdi: és mennyibe fáj ez nektek? Hát barátom, nagyon sokba. Meg ott a hitelem is, azzal is el vagyok maradva. Megéri ez akkor nektek?, értetlenkedik a másik. Nem igazán, de hová is mehetnénk? Amióta Görögországban destabilizálódott a helyzet, nem nagyon válogathatunk, mondja, s jóízűen nevet hozzá. Barátom, emeli a magasba korsóját a pajtása, eláruljam-e neked, hogy mi hol töltjük a szabinkat tizedennyi pénzből? Egerben! Van ott is homok meg fürdő meg rengeteg csaj nagy mellekkel. Délelőtt strand, aztán jöhet a kajesz. És a Bikavér! Na abban, haver, van aztán erő, jó bikás, höhö! A másik erre már nem szól semmit, csak nagyokat kortyolgat a hideg szőkéből.
