Haász János
ÚGY MENTEM EL
Porlad a lábnyom a hóban,
ösztönöm súgja, ez jól van.
Arccal a falnak, ha élek,
meg nem találnak a rémek.
Sárban a léptem elomlik,
nem találsz te se, de jobb így.
Kései kések a ködben,
úgy mentem el, ahogy jöttem.
Ócska és zsibbadt kis emlék,
elfolyó falon a festék.
Rászáradt és eltakarja
a hol volt, hol nem volt karma.
Másik nagy ágyban az álmom,
keresni nem is próbálom.
Falra hányt bortól a bánat –
marad csak ennyi utánad.
