Gaál József, Zalán Tibor és Elek Tibor
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A bestiák udvarában találhatja magát, aki betér a Gyulai Várszínházba egy félórára, hogy szembesüljön Gaál József Munkácsy-díjas képzőművész szörnyeivel. A humor ekkor a pillanat kegyelmét teremtheti meg, ezért nem biztos, hogy jó ötlet nélküle szemlélődni. Gaál József ugyanis az iszonyat, a rút felől közelíti meg emberi világunkat, amelynek nemhogy tagadja, inkább felmutatja számos arcát. Mindeközben az iszonyatot, az elmondhatatlant és a leírhatatlant artikulálja.
A Chimera című időszaki tárlatot Zalán Tibor ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Méltatásában az író így fogalmazott: a művész tudatalattija legalább annyira fontos vezérlője volt festőecsetének, mint a véletlen, a magány, a fájdalom, az elveszettség, és a többi ehhez hasonló érzés, amely a tudatalatti alaktalanságából a tudatosság által elérhető és ellenőrizhető dimenzióba került át.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A méltató súlyos szavai helyénvalónak bizonyultak, hisz Gyarmati Gabriella művészettörténész Gaál József megrendítően erős munkái közül válogatta ki a tárlat anyagát. Ennek kapcsán Zalán Tibor megnyitóbeszédében kiemelte, az arányaikban végletekig eltorzított Gaál-figurák a test, a hús nehezékével, a bomlás, a rothadás kínjával és szégyenével vannak megpakolva. Nem a semmiben, hanem az érzékelhető térben mozognak. Árnyékuk nincs, önmaguk a vetett árnyak, és létük sincs, csak létezésük van. Tartanak valahová, de tartásuk a bizonytalanságé, mozgásuk a semmi felé kaparászó bizonytalanság.
– A hússal, vérrel megrakodottság a vetett árnyék esetében azt a leolvashatót is lehetővé teszi, hogy a vetett árnyak azonosak az árnyat vetőkkel, ami azt a kérdést veti fel, hogy a fényvetés által el nem torzított árnyadó önmaga is ugyanolyan torz, ronda, taszító, brutálisan szerencsétlen, mint saját vetett árnya. Azaz fel kell tételeznünk, hogy az árnyat vető maga a vetett árny – fogalmazott az író.
A kiállítás mindhárom szériáját külön is átvilágító Zalán Tibor úgy vélte, lehetséges, hogy a képek megszületésében nagy szerepet játszott a véletlen, akár az irányított véletlen is. Az viszont nem véletlen, hanem a kiállításrendező kiváló szerkezeti megoldása, miszerint a Bestia című monotípia gondolatilag választja el egymástól a másik két tematikus blokkot. A bestia ugyanis egyesíti a foltok tértelenségét és időtlenségét, az árnyak hússal, csonttal, emberi bomlással felmutatott irtóztató, brutális magányát és elveszettségét.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Gaál József képekben kivetített lélekállapotát, világérzetét, léthangulatát Zalán Tibor végül Vörösmarty Mihály megidézésével pontosította, amikor befejezésül kijelentette: nincsen remény, nincsen remény.
A Munkácsy-díjas alkotó a maga során megköszönte a lehetőséget, hogy munkáit Gyulára is elhozhatta, majd kiemelte, ebben a konstellációban, amely egy teljesen új párbeszédet jelent, még nem mutathatta be képeit.
A Chimera című tárlat április 30-ig tekinthető meg díjtalanul a várszínház Kamaratermének előterében.
