pomázi ferenc
Fotó: Gyulai Hírlap
Elveszett vagy veszendő dolgaink talán csak egy-egy személynek fontosak. A számomra veszendőnek tűnő valami reményeim szerint másoknak is valami, és még talán fontos is. Jelesül – konzervatív lévén – a régi dolgok hatalmas helyet foglalnak el a szívemben, lelkemben.
A minap – a téli vitaminok hiányát pótolandó – a kicsi párom vásárolt egy csomó zöldhagymát. Jelzem, mindjárt nála reklamáltam, hogy hová tette az egyharmadát a csomónak, mert hogy csak négy darab zöldhagyma volt benne, noha a csomó a magyar embereknél hat darab.
Egy másik boltban a félkilós túró már csak 45 dkg volt csomagolóval együtt, de úgy legalább megvolt. A tejfölről már nem is beszélve! Rejtély, hogy a 2 deciliter vagy a fél liter hogy lett 1,5 deciliter, illetve 3,5 deciliter. Na jó, itt annyi engedményt adhatunk, hogy nem tejföl, csak annak látszik.
Azt is megdöbbenve tapasztaltam, hogy a negyedkilós kávé csak 225 gramm. Ellenőriztem: a csomagolással együtt sem volt meg a szükséges mennyiség. Egy duplával kevesebb!
Elhunyt szeretteimért és hősi halottainkért gyakorta gyújtok gyertyát, tehát gyakorta szükségem van gyufára. Ennél egy újabb árulásra bukkanhatunk, ugyanis a gyufagyárban a tucat az csak tíz darab, és nem tizenkettő, természetesen az árak már itt sem követhetők.
Az ünnepi étkezések előtt egy feles pálinkával „keltjük fel” az emésztést, és nem a ma divatossá váló négycentessel. Természetesen a négycentest a feles árán kínálva. A sörrel is smírol a gonosz, mert ezeknél a korsó nem fél liter, hanem négy deciliter, cirka öt deciliter árában.
Nem hinném, hogy ezeket a dolgokat állam bácsinak hagynia kellene, mondván, uniós idiómákról van szó. Különben is, ne varrjunk mindent az unió nyakába, tudunk mi magunktól is hülyék lenni!
