Keresés


csak pontos egyezésekre
Keresés: oldalakon dokumentumokban, lapszámokban
Archívum
Gyulai Hírlap Archívum

Gyulai Hírlap - Jellemzően nem szeretem a buta zenéket

Összes cikk - fent (max 996px)
  A  A  A 
GYULAI HÍRLAP • Haász János • INTERJÚ • 2018. február 26. 17:35
Jellemzően nem szeretem a buta zenéket
A 30Y énekes-gitáros frontemberével, Beck Zolival beszélgettünk

Minden zenekarnak megvan a maga Bogozd ki-je – mondja Beck Zoli, a 30Y énekes-gitáros frontembere. A 2000-ben Pécsen alakult alternatív rockegyüttesnek – amelynek további tagjai a dobos Beck László (Zaza), a basszusgitáros Varga Ádám és a billentyűs Sárközy Zoltán (Papa) – 2016-ig összesen 15 CD-je és EP-je jelent meg, a 2015-ös Best of albumuk platinalemez lett. Március 2-án a gyulai Kultur Café Klubban lépnek fel, a zenekar történelmében ez lesz az első gyulai koncert. Ennek apropóján beszélgettünk Beck Zolival, aki amellett, hogy rockzenész, irodalmár, a Pécsi Tudományegyetem Romológia és Nevelésszociológia Tanszékének adjunktusa, a Zenélő Egyetem szakmai igazgatója. És aki azzal kezdte a beszélgetést, hogy milyen volt, amikor nem játszottak nálunk, csak majdnem.

 

 

– A zenekar már játszott volna Gyulán, egy nyári szabadtéri fesztiválon. Meg is érkeztünk, megvolt a hangbeállás, hevertünk a szép zöld gyepen, vártuk, hogy majd mi következzünk. Még arra is emlékszem, hogy akkor ismerkedtünk meg az Esti Kornél zenekarral. Ők még fel is tudtak lépni, mi már nem, egy hatalmas vihar ugyanis elmosta az esti programot.

– Szóval viharos emlékeid vannak Gyuláról.

– De nem csak azok, a másik jóval kedvesebb. A csajommal (Andl Helga, Beck Zoli felesége) és a lányunkkal voltunk pár éve Gyulán, hogy majd milyen jó lesz ott eltölteni pár napot nyugodtan, azt gondoltuk, hogy senki nem fog felismerni ott minket. Aztán a palacsintázóban egész nap 30Y szólt, amikor megláttak minket. És még a gyulai palacsinta is nagyon finom volt! De van egy harmadik kötődésem is a városhoz, méghozzá Erdős Kamill, a Gyulán élt kultikus cigánykutató, akinek a munkásságával rendszeresen találkozom, miután a Pécsi Tudományegyetemen a romológia tudománytörténetével is foglalkozom.

– Ha már említetted a tudományos pályádat: sokan ellentmondásosnak érzik, hogy van doktor Beck Zoltán, a komoly tudós és Beck Zoli, a popsztár. Hogy lehet ezt összeegyeztetni?

– Nincs ez a kettő olyan messze egymástól, még ha lehetnek is ezekhez a szerepekhez kapcsolódó sztereotípiák. De valójában közel állnak egymáshoz: mindkettő azzal foglalkozik, hogy kifejezzük, amit a világról gondolunk, méghozzá egy szabályozott metódussal. A lényeg a tudományban is, a zenélésben is, hogy képesek legyünk saját hangon megszólalni, saját hangot létrehozni: egyik sem foglalkozás, sokkal inkább szenvedély, megszállottság vagy hivatás. Éppen emiatt a tudomány és a r&r is tétre megy: az ember újra és újra egész hitelével áll benne ezekben a világokban.

 

 

 

– Az egyébként, hogy az életed ilyen, mondjuk úgy, intellektuális közeghez kötődik az egyetemi szcénában, hogyan hat a színpadi vagy az alkotóművész Beck Zolira?

– Alapvetően én valahogy intellektuálisan közelítek a popzenéhez. Jellemzően nem szeretem a buta zenéket. Ha technikailag jó is, ha sok munka is van benne, ha az újítás szándéka meg is van benne, akkor sem. Szóval nem jó meg rossz zenekarok, zenék vannak. Ha feltennéd a klasszikus kérdést, hogy Beatles vagy Rolling Stones, azt válaszolnám, a Doors. Egyszerűen azért, mert az általuk használt zenei nyelv, világról való elbeszélés ragadott meg legerőteljesebben.

– A szövegektől közelítesz a rockzenészhez?

– Azt hiszem, alapvetően igen. Talán ezért fontos nekem a Cseh Tamás-i életmű, és nemigen van koncertünk, ahol ne játszanánk el egy Cseh Tamás- vagy egy Kex-dalt. A Bereményi-féle szövegek hagyományvilága biztosan beleszól a dalainkba: mi is történeteket, történettöredékeket mesélünk el.

– A kortárs írók, költők és zenészek (Kemény István, Grecsó Krisztián, Szálinger Balázs, Háy János, Szűcs Krisztián, Egyed Péter és mások) együttműködésével elindult Rájátszásban is azért vállalsz szerepet, mert fontos neked az irodalom, a költészet?

– Ha küldetésnek értelmezném, lehetne küldetés. De én inkább alkotói kihívásnak gondolom és gondoltam, amikor belevágtam. Egy nagyon nyitott alkotói közösséget akartunk megalapozni, ahol nem azokra esik hangsúly, akik benne vannak, hiszen mindenki a maga világában éppen eléggé ismert és elismert alkotó. Az alkotáson, az alkotás metódusán van a hangsúly. Büszke vagyok arra, hogy az alapítói között vagyok ennek a programnak, és alig várom, hogy új szerzők, előadók és új dalok vigyék tovább azt, amit elkezdtünk: ezt magamban Rájátszás 1.8-nak hívom. A művészetek határterületein az ilyesfajta érzékeny együttműködés talán még inkább megjelenik Háy Jánossal közös pódiumestünkben, a Háy come Beckben, amit immár nyolcadik éve játszunk.

 

 

 

– Arról már beszéltünk, kiknek a szövegvilága hatott rád. És kiknek a zenei világa?

– Egy önazonos zenekarban mindig tudják a zenészek, hogy ki hatott rájuk, honnan mit hoztak, amik végül segítettek megteremteni, megtalálni a saját zenei hangzásvilágukat. De ez nemcsak arra igaz, hogy miket hallgattak, hanem arra is, hogy milyen könyveket olvastak, milyen filmeket vagy kiállításokat láttak. Ha csak a zenékre szűkítjük a kérdést, akkor a válasz az, hogy azok a zenék hatottak, amiket a tinédzser- vagy a késő tinédzserkorban hallgattunk. (De egy hosszú felsorolásban legalább annyira helyet kapna a Queen, mint mondjuk a hard-core jónéhány zenekara, vagy éppen MIA.) A seattle-i zenei forradalomra gondolok a Pearl Jamtől az Alice In Chainsig, a Soundgardenre, Nirvanára. Ezek mindenkire erős hatással voltak, akik a kilencvenes években élték ezt a tinédzser- vagy kései tinédzserkorukat, de azt hiszem, a végtelenségig sorolhatnám a zenekarokat. Ahogy az angol gitárzenei fordulat is a Blurrel vagy a Radioheaddel, ahogy egy évtizeddel később mondjuk az Arctic Monkeys, a Kaiser Chiefs, a Franz Ferdinand. És ebből a szempontból mi hallatlanul szerencsések is voltunk.

– Miért?

– Mert a 30Y akkor tudott a zenei nyilvánosságba betörni, amikor a nemzetközi trend pont az a gitárrock volt, amit mi is játszottunk. Abban, hogy sikerünk volt, és bekerülhettünk az underground popzenei életből a mondjuk így, mainstream zenei világba, ennek biztosan szerepe volt. A Heaven Street Seven indulása például nem volt ilyen szerencsés: a technóval vagy az italo discóval szemben kellett áttörniük. És hát hogyan lehet undergroundból jött zenekarként versenyben lenni egy olyan mezőnyben, ahol a Scooter a király?

De visszatérve még az inspirációkra, és arra, hogy milyen zenék hatnak ránk. Nagyon fontos, hogy rengeteg fiatal zenekarral tartjuk a kapcsolatot, figyelünk rájuk, dolgozunk velük együtt. Erre egyrészt állati büszkék vagyunk, másrészt nagyon jó, hogy ilyen élő a kapcsolatunk a fiatalokkal, magunkra is máshonnan tekintünk általuk.

 

 

 

– Ezeknek a fiatal, pályakezdő zenészeknek, zenekaroknak könnyebb vagy nehezebb most, mint amikor 2000-ben ti voltatok ők? Gondoljunk csak arra, hogy a ti indulásotok után pár évvel a Petőfi rádió egy olyan műsorpolitikát hirdetett meg, ami kifejezetten segítette ennek a popzenei irányzatnak a népszerűvé válását, és az mára megszűnt.

– Könnyebb is, nehezebb is. Nagyon felszínesen jellemezve a magyar underground zenét: abban mindig voltak korlátok, sosem volt teljes nyilvánossága, ahogy a nyolcvanas években az Európa Kiadónak, úgy a következő évtizedben a Kispálnak is meg kellett ezzel szenvednie. Mindig korlátozott támogatottsága volt annak, hogy ezek a zenék a mainstreambe kerüljenek. Ez mindig így volt, a dolog természetéből fakad, a klubkoncertek telt házzal mentek – miközben sok mainstream zenészt senki meg nem hallgatna, ha nem ingyenes rendezvényeken lépnének fel  –, de a rádiókba ezzel együtt nehéz volt bejutni. Nekünk az volt a fontos, hogy megtaláljuk azokat a tereket, amiket be tudunk zenélni, és ha megvannak ezek a terek, akkor meglesznek az emberek is. Az biztos, hogy a Petőfi 2007-től a magyar undergroundnak nagy boomot jelentett – a 30Y-t kezdetben főleg a Radio Cafe játszotta –, ám szerintem minden helyen és időben megvannak azok a terek, ahol a nyilvánosságot el lehet érni.

– Ez most az internet? A Youtube-csatorna, a Spotify, a Deezer vagy a Soundcloud?

– Többek között. De azért ennek is megvannak a veszélyei. Mert az állandó elérhetőség elveszi a kitüntetett időpillanatot, varázstalanítja a zenehallgatást. Ha egy rádióban egy hónapban egyszer játsszák a kedvencedet, akkor ott ülsz, rákészülsz, soha vissza nem térő lehetőségként éled meg, míg ha bármikor hozzáférhetsz, akkor ezt az egyszeriséget, megismételhetetlenséget elveszíted. Ami a bármikorban lehet, az kicsit a semmikorban van. A koncert ugyanígy a csak akkor és csak most élményét jelenti, a kitüntetett időpillanat közös megélését. Ott tartunk, hogy a turnéban több mint hatvan dalból választjuk ki, hogy melyik az a 18-20, ami aznap este illik a hangulatunkhoz, a hely hangulatához.

 

 

 

– Azért vannak kihagyhatatlan számok is, gondolom. Viszont a tizennyolc évetek minden dala egyformán vállalható, ma is büszke vagy mindegyikre?

– Igen, vállalható, és játszható is. Amikor volt az A38-on egy koncertsorozatunk, azon 77 különböző dalt játszottunk el, és ahogy mondtam, a turnéinkra is nagyjából 60 dalt viszünk. Persze vannak az olyan számok, mint a Bogozd ki, a Sötét van, a Teremtős, az Ahogy elképzeltem, és még néhány, amiket az elmúlt tíz-tizenkét évben szinte mindig játszottunk, de ezekhez lehet is így viszonyulni. Minden zenekarnak megvan a maga „Bogozd ki”-je.

– Korábban beszéltél arról, hogy élő kapcsolatotok van számos fiatal zenekarral, és ez milyen fontos nektek. Ahogy a koncertjeiteken szétnéz az ember, azt látja, hogy a rajongóitok között szintén nagyon sok a tinédzser vagy a húszas évei elején járó fiatal.

– Azt, hogy egy zenekar a saját jelenében él, azt két dolog jelzi. Az egyik, hogy tud-e alkotóközösségként együtt dolgozni: a 30Y ilyen zenekar. A másik pedig az, hogy képes-e a saját generációjának korlátait átlépni, amit mond, arra figyelnek-e a fiatalabbak, sikerül-e nekik érthető zenét játszani. Amíg ez a két dolog megvan, amíg a színpadon vagy az albumkészítés során nem kell magunkkal megalkudni, addig a 30Y tényleges zenekarként létezik.  

 

 

 

Összes cikk - lent (max 996px)
+
+
+
+
+
+
+
A rovat friss cikkei
A Gyulai Hírlap legfrissebb cikkei
Cikkek keresése az online archívumban
Bannerfelhő (max 165px)