Focht Anita és Volent Kati a kiállítás megnyitóján
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A maszkok szépségét és kétértelműségét mutatja be Volent Kati és Focht Anita legújabb kiállítása, amelynek megnyitóját már az is különlegessé tette, hogy az érdeklődők farsangi álarcban léphettek be a Tájvízház rendezvényére. A szervezők kérésének sokan eleget is tettek, sőt, az alapkoncepciót még túl is szárnyalták azzal, hogy teljes maskarát ötlöttek magukra, így vegyültek el a tömegben. Néhányuknak a felismerhetetlenségig sikerült hozzásimulniuk a néprajzi témafelvetéshez és a mókás hangulathoz.
Az egybegyűlteket Pozsárné Kaczkó Zita, a Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság titkárságvezetője köszöntötte. Elmondta, a két művésszel már az előző, Vizek című tárlat rendezésekor megbeszélték a jelenlegi kiállítás részleteit, a felvetődött ötleteken pedig akkor is jót mulattak. Emlékeztetett arra is, hogy a városban több éven át zajlott a Gyulai Reneszánsz Karnevál, amit szokásszerűen a vízügyi palota gyönyörű erkélyéről nyitottak meg, és felidézte, hogy a remek felvonulás első díját nem is egyszer a Kövizig Ifjúsági Klub Kulturális Egyesület csapata nyerte el jelmezes színjátékával.
Széll János
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az Arcok-álarcok című farsangi tárlat képeit Széll János ajánlotta a nagyérdemű figyelmébe. Az ismert gyulai fafaragó, népi iparművész és tanár elsőként az előzményekről beszélt. Szólt arról, hogy az ember ősidők óta igyekszik elkendőzni az arcát. Egyfelől azért, hogy az év bizonyos időszakában, amikor előjönnek a gonosz, ártó szellemek, ezzel védekezzen ellenük, másfelől pedig azzal a szándékkal, hogy a közösség érdekében alakítsa át önmagát. Az alakoskodás, a maszkarázás persze végigvonul az emberiség történetén, de úgy, hogy megjelenési formáit nézve megváltozik, adaptálódik.
A Tájvízház kiállításán két karaktert, két ember világát ismerhetjük meg, mutatott rá Széll János. Volent Kati a velencei maszkok ábrázolási típusait vezeti végig képein a 12. századtól napjainkig. Ezért nála a színek is meghatározók, hisz abban a kultúrkörben, ahonnan ezek az álarcok erednek, a színeknek kiemelt jelentőségük van. Azt jelzik, hogy viselőjük milyen társadalmi rétegből származik.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Focht Anita alkotásai a Volent Katiénál erőteljesebb, ősibb felfogást tükröznek, fogalmazott Széll János. Művein személyiségének kettőssége érhető tetten: a felszabadult, vidám és sziporkázó jellemet az elvontabb, visszafogottabb karakter egészíti ki kompozícióin. Tablói nem csupán az életörömöt, a féktelen mulatozást sugározzák, hanem az elmúlást, a kiüresedést is közvetítik.
A tanárember úgy vélte, a téma titokzatossága mindkét alkotót megérintette, s mindketten ugyanazt olvasták ki belőle, amit mi a képeik üzenetéből: hogy az elkendőzött arcok mögött bárkik lehetünk. És vagyunk is.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A harlekinnek álcázott Volent Kati és Focht Anita rövid performansza ugyanezt a mondanivalót járta körül, miközben megnevettette közönségét. A gyertyafénynél bemutatott ceremóniában Erdődi Ferenc Vilmos volt a segítségükre. A kisvárosi intermédia-művész addig osztogatta a farsangi pattogatott kukoricát, amíg vissza nem hozta a fényt, hogy a diétára fogott publikum épségben jusson el a finomságokkal teli vendégasztalhoz.
Farsangi kikiáltóként két tanuló, Molnár Eszter és Lipcsei Emese Csilla működött közre a rendhagyó eseményen.
A tárlat március 18-ig tekinthető meg a Tájvízház belépőjével, hétfő kivételével naponta reggel 9-től délután 4-ig.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
