Tóth péter
Fotó: Gyulai Hírlap
Bombaként robbant a hír két héttel ezelőtt, hogy az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete kimondta: semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy a homeopátia tényleg használna, ellenben kártékony lehet, hiszen a valódi gyógyszerektől fordítja el az embereket. Volt, aki örült a hírnek, de persze akadtak olyanok is, akik a félelmetes „gyógyszerlobbi” újabb gonosz húzásának tekintették az állásfoglalást.
Abba, hogy ebben az állításban mennyi minden nem stimmel, ne menjünk bele, kezdjük egy másik ponton: hatalmas probléma, hogy sokan képesek összemosni a népi, természetes gyógymódokat a homeopátiás szerekkel. Amíg a lándzsás útifű – amelyet a népi gyógyászat és a gyógyszeripar is egyaránt használ – továbbra is remek gyulladáscsökkentő és baktériumölő, valamint a reumatikus betegségeket kiválóan lehet kezelni a csalánnal, addig a cukrozott, hígított víz továbbra sem lesz alkalmas semmire.
A homeopátiát a placebónhatáson túl semmi sem igazolja, ez pedig, valljuk be, hogy édeskevés. A szerek elkészítése során az alapanyagokat hígítják, valamint mechanikai behatásnak vetik alá, értsd: rázzák. Ez pedig azért is probléma, mert vizsgálatok szerint, a hígítás miatt, a szerben már nem található egyetlen molekula sem az eredeti hatóanyagból, így tulajdonképpen azt ölik ki belőle, amely gyógyító hatást fejtene ki. A vita és az EASAC közleménye óta eljutottunk odáig, hogy a Semmelweis Egyetem nem indít többet a témával foglalkozó kurzust. Lassacskán, de talán eljutunk odáig, hogy nem történik megint olyasmi, mint májusban Olaszországban, amikor egy hétéves kisfiú halt bele egy középfülgyulladásba, mert nem kezelték rendes gyógyszerekkel. Ha ezen túlleszünk, akkor jöhet az oltásellenesség is.
