A Százéves cukrászda a 60-as évek végén
Forrás: Gyulaano.hu
Akadtak azonban kellemetlen pillanatok is a vendéglátóhely történetében, mint például Feledi Lídia 1960 júliusában bekövetkezett halála. A vesztesség a törzsvendégeket is érzékenyen érinthette, hisz nem sajnálták rá az időt, hogy őszinte részvétüket írásban fejezzék ki a párját elveszítő Jánosi Imre cukrászmesternek.
A Százéves része lett a gyulaiak mindennapjainak, kisajátították és magukévá tették, aminek következtében a házigazda elvesztését is valódi együttérzéssel fogadták.
Takács (kiolvashatatlan) Teréz ezekkel a sorokkal köszönt el a Százéves cukrászda egyik éltetőjétől:
Ha szenved a fának ága,
Még gonddal föl lehet üdíteni azt,
Esőben érhet több tavaszt,
Dúsan kihajt lombja, virága.
De ha a villám vad haraggal
A törzsek aljáig végig nyargal,
Enyészet leng a fa felett,
És sohasem hajt több levelet.
És bár számomra kedves volt e szimpatikus helyen töltött idő. Igazán nagyon ízlett a finom fagylalt, de az elmúlt szomorú napok emléke után még sok derűsebb napot kívánok, a dolgozóknak pedig vigasztalást.
Gyula, 1960. július 6.