Szemünk a pályán
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
A Békés Megyei Szabadidős Klubok Tanácsa hosszú évek óta rendszeresen visszajár, hogy újra és újra a „homoki foci” legjobbjaival töltse meg a Gyulai Várfürdő strandfocipályáját. Domokos András elnök jóvoltából én is bekapcsolódhattam a vegyes csapatok vetélkedésébe.
A hagyományos futball nagyon közel áll hozzám, hiszen amellett, hogy a Real Madrid „ősszurkolója” vagyok, sihederkoromban a Tarhos SE igazolt játékosaként kergettem a bőrt. Gyermekként a faággal való kardozás mellett az ad hoc futballmérkőzések voltak a kedvenc elfoglaltságaim. A bárhol és bármikor kipattanó pöttyös lasztis fociháborúk során elegendő képességgel ruháztam fel magam ahhoz, hogy megvillanthassam tudásomat a homokban.
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
Az elején még tényleg így gondoltam! Az első támadás során azonban rá kellett jönnöm, hogy hírhedt egyensúlyzavarom ezen a pályán is hátráltató tényezőként fog szolgálni. A süppedős talaj a robbanásszerű gyorsulásomat is visszafogta, így egy fegyver maradt csak számomra, a Zinedine Zidane-féle „látás a pályán”.
A Pusztaföldvár csapatában kaptam helyet, azaz köztük botorkáltam a homokbuckákon, míg ellenfelünknek a békéscsabai Wanted FC-t sorsolták. A „tengerparti” derbi végeredménye számomra a mai napig ismeretlen, hiszen annyira belelendültem a labdazsonglőrök varázslatos világába, hogy nem figyeltem, hány góllal győzött csapatom.
Mert az biztos, hogy csak az én csapatom nyerhetett. Ki más, ha már ott játszottam?
Fotó: Gyulai Hírlap – Rusznyák Csaba
