Bimbó Lajos
Fotó: Gyulai Hírlap
Minden kisgyermekes család életét meghatározza a picurok játékéhsége. Hiszen ki ne állt volna hosszú percekig a játékbolt kirakata előtt, vagy töltött volna el órákat eme varázsvilágban nézelődve.
Számunkra mindennapos rutinná vált a város egyetlen játékboltjának megszemlélése, a kirakat elemzése. Amióta pedig a fürdővárosban ráakadtam egy kiváló használt játékot árusító üzletre, azóta se szeri, se száma az újonnan megvásárolt örömszerző forrásnak. Amikor Kristóf még kicsi volt, alig vártam, hogy végre együtt játszhassunk azokkal a játékokkal, amelyekkel én is szerettem játszani. Természetesen ezzel tudat alatt is befolyásoltam gyermekem játékok iránti lelkesedését és választékosságát. Le kell szögeznem, hogy rengeteget játszunk. Még a megszokott apa-fia kapcsolathoz képest is utcahosszal verjük a mezőnyt. Ami azonban érdekes és örömteli számunkra, hogy a rengeteg játék ellenére, Junior a szabadban szeret lenni. Kedvenc játékunk a faágakkal történő kardozás vagy „puskázás”, de előszeretettel bolyongunk az „erdőben”, vagy túrjuk a sarat, hogy kincset keressünk.
Egyetlen csemetém értékrendjét kiválóan jellemzi, hogy a közelgő születésnapjára való tekintettel el szerettük volna vinni a feleségemmel a „centeres” játékboltba, hogy kiválaszthassa szobájának új lakóját. Ám Kristóf meglepetésünkre azt a választ adta, hogy most nem érdekli a játékvásárlás, menjünk inkább a rétre vagy a játszótérre.
– Apa, hagyjuk a játékboltot! A játékok megvárnak, de te csak ma vagy itthon velem egész nap!
Mit mondhatnék? Férfiként bőgtem, magamban!
